Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Fotók, dokumentumok
színházi élet 47 Nagybányán 200 festő dolgozik Mezítláb, szandálban és munkás-zubbonyban festenek a nagybányai művészek Soha annyi művész nem kereste fel Nagybányát, a magyar festőművészet Mekkáját, mint ezen a nyáron. Még most is, szeptember végén vagy 150 művész van ott, de néhány héttel ezelőtt 200-nál is több piktor feste- getett a Zagyva partján. A világ minden tájáról özönlöttek Bányára a piktorok, de legtöbb természetesen magyar piktor. Vannak azonkívül románok is szép számmal, azonkívül németek, franciák, oroszok, lengyelek, sőt amerikai művész is akad a telepen. Nagybányán az élet sokkal olcsóbb, mint hálunk Magyarországon, de ezenkívül nagy vonzóereje van a vidék tradicionálisan gyönyörű természeti kincseinek is, régi nagy hírének és végezetül annak a nagy szimpátiának, mellyel Thorma János iránt viseltetnek a fiatalok. Thorma mesternek vagy 120 növendéke van, akikkel sokat foglalkozik, de azért naponként ő maga is kijár kis ííigjén festeni. A művésztelepen a művészházban kívüle még Mikola, Ziffer és a két Ferenczy-fiu, Béni és Valér dolgozik, inig a töbFerenczy Noémi: Magvető (Nemzeti Szalon) biek a városban szétszórva laknak, leginkább azonban a Ferenczy Béni: Akt (Nemzeti Szalón) bányászoknál, az Akna-utcában. Sok festőnő is van a művészek közt, akik bizony mikor munkára mennek, nem a legelegánsabbak. A piszkos festőköpönyeg kötelező kosztüm, ebben, vagy kék mun- kászubbonyban jár ott mindenki, de vannak egészen fantasztikus jelmezekben járó piktorok is, akik ma fel se tűnnek a járókelőknek, annyira megszokták a nagybányaiak ezt a bizarr tarkaságot. Reggel nyolc órakor már mindenfelé ott láthatók a művészek és dolgoznak délig, amikor bevonulnak a Perényi-féle vendéglőbe, amelynek verandáját zsúfolásig megtöltik. Délután aztán, ha abbahagyták a munkát, felöltözködnek és elmennek a „Berzse- riába“ (a Berger-féle cukrászda), mert ez ott a Fészek, ott ülnek, diskurálnak, vitatkoznak és szórakoznak a bányaiak. Ott látható Perlrott-Csaba Vilmos, Deli Antal, Novotny, Kmetty, ott van Bor Pál, Jándi Dávid, Boldizsár István és ott látható Vörös Géza és Bertalan Albert, akik tavaly még Szolnokon voltak. Vörös Géza talán a legszorgalmasabb az egész nagybányai kolóniában, reggeltől estig a szabadban kószál és rengeteget fest, hogy elkészüljön a Nemzeti Szalónban rendezendő kiállítására. Bertalan Albert Párizsból jött Nagybányára, ahonnan Párizsba megy visz- sza, hogy ott rendezze meg kollektiv kiállítását, de idehaza is bemutatkozik a télen, ugyancsak a Szalonban. A telep legtipikusabb alakjai közé tartozik Schönberg bajor festő, aki szélesen lengő pofaszakállával tipikusan germán jelenség. Népszerű a román Caladieff is, aki csekély 150 kilójával és azzal tűnik fel, hogy tiz nyelven beszél kitünően, köztük persze magyarul is. Vörös Géza (Nagybánya): Önarckép (Színházi Élet, 1925/40. 47.) 183
