Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)

Fotók, dokumentumok

színházi élet 47 Nagybányán 200 festő dolgozik Mezítláb, szandálban és munkás-zubbonyban festenek a nagybányai művészek Soha annyi művész nem kereste fel Nagybányát, a magyar festőművészet Mek­káját, mint ezen a nyáron. Még most is, szeptember végén vagy 150 művész van ott, de néhány héttel ezelőtt 200-nál is több piktor feste- getett a Zagyva partján. A világ minden tájáról özönlöttek Bányára a pikto­rok, de legtöbb természetesen magyar piktor. Vannak azon­kívül románok is szép szám­mal, azonkívül németek, franciák, oroszok, lengye­lek, sőt amerikai művész is akad a telepen. Nagybányán az élet sokkal olcsóbb, mint hálunk Magyarországon, de ezenkívül nagy vonzóereje van a vidék tradicionálisan gyönyörű természeti kincsei­nek is, régi nagy hírének és végezetül annak a nagy szim­pátiának, mellyel Thorma János iránt viseltetnek a fiatalok. Thorma mesternek vagy 120 növendéke van, akikkel so­kat foglalkozik, de azért na­ponként ő maga is kijár kis ííigjén festeni. A művészte­lepen a művészházban kí­vüle még Mikola, Ziffer és a két Ferenczy-fiu, Béni és Valér dolgozik, inig a töb­Ferenczy Noémi: Magvető (Nemzeti Szalon) biek a városban szétszórva laknak, leginkább azonban a Ferenczy Béni: Akt (Nemzeti Szalón) bányászoknál, az Akna-ut­cában. Sok festőnő is van a mű­vészek közt, akik bizony mi­kor munkára mennek, nem a legelegánsabbak. A piszkos festőköpönyeg kötelező kosz­tüm, ebben, vagy kék mun- kászubbonyban jár ott min­denki, de vannak egészen fantasztikus jelmezekben járó piktorok is, akik ma fel se tűnnek a járókelők­nek, annyira megszokták a nagybányaiak ezt a bizarr tarkaságot. Reggel nyolc óra­kor már mindenfelé ott lát­hatók a művészek és dolgoz­nak délig, amikor bevonul­nak a Perényi-féle vendég­lőbe, amelynek verandáját zsúfolásig megtöltik. Dél­után aztán, ha abbahagy­ták a munkát, felöltözköd­nek és elmennek a „Berzse- riába“ (a Berger-féle cuk­rászda), mert ez ott a Fé­szek, ott ülnek, diskurálnak, vitatkoznak és szórakoznak a bányaiak. Ott látható Perlrott-Csaba Vilmos, Deli Antal, Novotny, Kmetty, ott van Bor Pál, Jándi Dávid, Boldizsár István és ott lát­ható Vörös Géza és Bertalan Albert, akik tavaly még Szol­nokon voltak. Vörös Géza talán a legszorgalmasabb az egész nagybányai kolóniá­ban, reggeltől estig a szabad­ban kószál és rengeteget fest, hogy elkészüljön a Nem­zeti Szalónban rendezendő kiállítására. Bertalan Albert Párizsból jött Nagybányára, ahonnan Párizsba megy visz- sza, hogy ott rendezze meg kollektiv kiállítását, de ide­haza is bemutatkozik a té­len, ugyancsak a Szalonban. A telep legtipikusabb alak­jai közé tartozik Schönberg bajor festő, aki szélesen len­gő pofaszakállával tipikusan germán jelenség. Népszerű a román Caladieff is, aki cse­kély 150 kilójával és azzal tűnik fel, hogy tiz nyelven beszél kitünően, köztük per­sze magyarul is. Vörös Géza (Nagybánya): Önarckép (Színházi Élet, 1925/40. 47.) 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom