Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
hogy mennyiben, ennek még nem tudtam végére járni. Münchenben Hollósyhoz pártolt. Radocsay szerint ugyan 1889 tavaszától őszéig Lizenmayer tanítványa volt, de nem értek vele egyet, ugyanis 1889 nyarán otthon volt Nagybányán, tehát a fent említett időben nem is tartózkodott Münchenben. Réti állítását fogadom el, amely szerint csak beiratkozott Lizenmayerhez nagybátyja kívánságára, de ténylegesen soha nem volt a tanítványa. Münchenben Hollósy és köre a Bastien-Lepage-féle naturalizmus elveinek hódolt. Thorma is ennek az irányzatnak került a hatása alá. Ez a naturalizmus nyomja rá bélyegét fiatalkori munkáira. Előadásmódjában ehhez csatlakozott, de belső tartalom tekintetében túljutott ezen. Hollósy a természet pontos megfigyelésére, a valóság tiszteletére és a tanulmányok fontosságára hívja fel figyelmét. Thorma a lelkében felmerülő képvíziót gyorsan rögzítette le. Szenvedélyes, kissé fegyelmezetlen beállítottságának nagyon hasznos volt Hollósy tanítási módszere: a rajz unalomig való gyakoroltatása. Azt hiszem, itt kell keresni annak gyökerét, hogy később műveinek túlzott kritizálása, azokkali elégedetlensége sokszor gátolta az alkotásban. Hollósy-iskolás korából csak apja kis méretű profilképe ismeretes, amely a müncheni rajzos naturalizmus jegyeit viseli magán. 1891 februárjától október 1-ig Párizsban, a Julian akadémián tanult. A müncheni részletező formatanulmányok alól felszabadult képzelete, színérzéke. Arány és konstrukció érzéke itt fejlődött ki. Párizs jelenti fiatalkori tanulmányainak befejezését. Valószínűnek tartom, hogy ebből az idejéből való „Fátyolos nő” című, magántulajdonban levő képe.1 Leheletfinom tónusa alatt határozott rajzzal alakítja ki az érdekes női arcot. A későbbi Thorma-portrék jellegzetessége már itt is kitűnik: ugyanis a karakterizálást külső tulajdonságok kihangsúlyozásával fejezi ki. Az ábrázolt, úgy érzem, a nőknek azon fajtájához tartozik, akik nem idegenkednek a csípős, szúrós megjegyzésektől, a szellemes kis kihegyezett nyilakhoz hasonló megjegyzésekkel kedveskednek embertársaiknak. Ez a hajlam jól látható szemkifejezésében is. Thorma az állnak, orrnak, fátyolnak, kalapnak szögletes megformálásával, - nem tudok jobb szót használni - „kihegyezésével” hangsúlyozza ki ezt a tulajdonságát. Párizsi tartózkodása élményekben gazdagította, kiszélesítette világszemléletét. Párizsi útja után, Nagybányára hazatérve megfestette a „Szenvedők” című képét 1891. és 92 között. A temető kapujában a koldusasszony csecsemőjét megcsókoló úrinő párizsi élménye. Az esemény köré novellát sző, s a jelenetet áthelyezi Nagybányára, halottak napjára. A Julian-akadémia és müncheni tanulmányainak leszűrése ez az élményből keletkezett kép. Azonban a halványlilás, szürkés tónust indokolttá teszi a cselekmény időpontja is, a késő őszi délután finom párás köde. Egyesek szerint impresszionizmust látnak a kép hátterében, a halottak napi ábrázolásnál a valósághoz ragaszkodott. /Radocsay szerint Thorma e kép megfestésénél a társadalmi valóság objektív megfestésére törekedett. A társadalmi valóság objektív ábrázolására való törekvés helyett azonban inkább valami polgári humanizmusról kell beszélni./ A társadalmi szakadékokat nem élezi ki, hiszen egyformán szenvedőknek ábrázolja a gazdag polgári párt és a társadalmi elesetteket. Az egyik a szegénységtől, a másik a gyermeke elvesztése feletti bánattól, a harmadik pedig a betegségtől szenved. Thorma nyilatkozataiból és Réti elbeszéléséből is kitűnik, hogy itt azt a rouét 1 A Hölgy fátyolos kalapban 1890 körül keletkezett festménye közvetlenül hathatott Dienes János festőművész kőrajzának a megalkotására. Közölve: Művészet, 1915. 112. A festőről: Sümegi György: Dienes János (1884-1962). In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1985. Debrecen, 1987. 335-371. 58
