Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
Réti István: Kávézó öregasszonyok Egry József: Szőlőhegy Egry József: Kiderül Derkovits Gyula: Homokszállítók Két Nagy István kép Berény Róbert egy képe Lotz Károly egy képe Szinyei-Merse két korai műve Rippl-Rónai: Apám és Lajos öcsém. kb. 6.000 kb. 3.000 kb. 3.500 kb. 15.000 kb. 3.000 kb. 4.000 frt. kb. 4.000 kb. 2.000 kb. 8.000 Ezen kívül az előző évről elmaradt részletek törlesztése. Budapest, 1953. november 25. /Végvári Lajos/ Országos Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára V. Egyetem u. 6. Tel. 187-076 SzMKI 180/1941-hez csatolva 54. dr. Mangáné Heil Olga: Thorma János, 1954. Szakmai dolgozatom tárgya: Thorma János festőművész életének, munkásságának lehetőleg teljes és kimerítő feldolgozása, mivel ilyen irányú monográfia eddig még nem jelent meg. Munkámmal kapcsolatban több kérdés és probléma merült fel. Mindenek előtt az, hogy mennyiben tudom továbbvinni a kutatást, mivel ez év őszén jelent meg Réti Istvánnak a „Nagybányai Művésztelep” című könyve, melyben behatóan foglalkozik 28 oldalon keresztül Thorma életével, művészetével, egyéniségével, nagybányai szerepével. E tanulmánynak megvannak a pozitív és negatív oldalai. Mindkettő abból a tényből fakad, hogy a kortárs, a küzdőtárs és a barát szemszögéből tárgyalja Thorma életművét. Pozitív oldala az adatgazdagság, az egyéniség beható ismertetése. Negatív oldala pedig éppen „Nagybánya ideológusának” a szemszögéből adódik, amely nem engedte meg Thorma szerepének, művészetének az elvi tisztázását. Nem tekinti őt igazi nagybányainak, holott munkássága éppen azokéhoz tartozik, akiknek realizmusa Nagybányát haladó hagyományunkká tette. Nem érti Thormának Munkácsy- hoz, történelmi festészetünk nagyjaihoz való kapcsolatát, ami igaz hazafias érzelemből táplálkozott, színpadiasságtól mentes történelmi képek festésére, népi alakok típusainak kialakítására, a valóság tükrözésére ösztönözte. Akadémizmust lát kompozicionális problémáiban, amelyeket éppen történelmi képeinek esetében az okozott, hogy mind a helyszín, mind az ábrázolandó jelenet az érzelmi és hangulati elemek tekintetében a valóság ábrázolására törekedett. A „Talpra magyar” esetében művészi megszállottságról, „monomániáról” beszél, forradalmi hagyományunk eszméinek megvalósításáért folytatott harc helyett. A festő hibájául rója fel, szűk látókörének, hogy nem hagyott fel a festmény befejezésével abban a korban sem, amikor: „sem a kor gondolkozása, sem a művészek nem értették volna meg alkotását”. De: nem látja Thorma „megszállottságának” igazi okát, sem 55
