Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
I/1. Thorma János
minden reggel, és a szobán áthaladt. Volt egy muzsikáló óra, megrántotta a zsineget, és szaladt ki. A mi szobánk abba nyílt. Haragudtunk a nővéremmel nagyon, hogy nekünk is fel kellett ébredni reggel a Klapka- és Hunyadi indulóra. De ha mondtuk neki - nevette. Igen jól érezték magukat nálunk, mert Thorma Vince tanyájáról bejött. Az asztalunkra finom dinnyék és más finom nyári gyümölcsök, dió, méz kerültek. Ebéd után Gizi néni kedves humorával a régi időket emlegette Vince bácsival együtt, és annyit nevettek, hogy rengett belé az ablak és az ajtó. Tovább tanult aztán Jánoska Nagybányán. Letette az érettségit, és hogy megholt Fekete János, hát örököltek jó Fehér megyei földeket. Úgy aztán elhatározták, hogy kitaníttatják Jánost festőművésznek. Vári Pista bácsi kezelte a vagyont. így ment János Münchenbe, Hollósy Simon iskolájába. Jelezte aztán télen, hogy a festőművészek adnak bált, ő is rendező, így hát Pista bácsi pesti szabónál rendeljen neki divatos frakkot, és a hozzávalóra pénzt kért. Eljött aztán a bál napja, mert Münchenben a legelőkelőbb a festőművészek bálja szokott lenni. Ott jelen van az Udvar is. Abban az időben az Udvarnál két szép fiatal lány volt, Erzsébet és Auguszta főhercegnők. Mindég egyformán öltözve, legtöbbször kék és fehér színben voltak. Elment aztán János a bálba. A nagy előkelő közönség gyönyörködött, amint sétálgatott a táncosok szigetén. Egyszer csak meghajtja magát előtte egy udvari ember, és azt mondja, hogy a főhercegnők kívánnak vele táncolni. Ő nagy örömmel ment vele, és felkérte az egyiket. Mikor körülmentek, mondta a főhercegnő, hogy melyik nemzetségből való, és mondta, hogy ő magyar, és azok mondták, hogy látszik rajta. Másik évben ment aztán Párizsba. Ott tanulta aztán a plein air-festészetet, akik a levegőt is festik. Karácsonyra eljött, és mondta, hogy Párizs egy remek művészváros, csak meg kell találni benne a szépet. De aki ezt nem érzi, és nem találja meg, az el ne induljon. Beszélte aztán, hogy Párizsba már hajnalban befut a tuniszi vonat minden finom zöldséggel ellátva. És a francia szakácsok milyen művészileg készítik azt el, a gyenge zöldbabot, karfiolt mind gőzben és az eredeti ízét megtartva és nagyszerűen tálalva. De legkedvesebb volt a vacsorájuk. Csók Pista elment maga a mészárszékre, és kiválasztotta a jó paprikásnak való húsokat. Este aztán elment ő maga az atelier-be, s bográcsban megfőzte. A magyarok igen összetartottak a lengyelekkel, mert azok ragaszkodtak hozzájuk legjobban. Aztán meghalt a nagymama, aki 40 évig volt a Lipótmezőn. Arról örököltek 300 hold gyönyörű, I. osztályú Fehér megyei földet, azt Vári Pista bácsi eladta. O azután festette meg az Aradi vértanúkat. Aztán, hogy a vértanúkat megfestette, elküldte Párizsba, és a kép ott megnyerte a Grand Prix-et, ez a legmagasabb érem, amit egy festmény nyerhet. A franciák nem tudták annak történelmi értékét és jelentőségét, ők csak a művészi értékét tekintették. Közben aztán Nagybányán Vekerle lett a képviselő. Egy társaságban rájött, hogy Thorma Béláné fehérvári, és hogy ösmerte az öreg Fekete Jánost. Gizikém aztán igen kedélyesen elbeszélgetett vele, és ez igen jó hatással volt Vekerlére. Ott náluk feljött, hogy milyen jó nyaralóhely lenne jó megélhetőségénél fogva a festőművészeknek Nagybánya, kiváló fekvésénél fogva is. Vekerle akkor lett miniszterelnök. Csináltatott ott festőiskolát, és a szép kilátású helyekre olyan festőknek való féltetejű színfélét, ami függönyözhető. Thorma János aztán meghívta Münchenből Hollósy Simon iskoláját, és jött Nagybányára a sok festő az iskolával 50 vagy 60 fiatal. Ezek aztán elvitték Nagybánya hírnevét. Jó, összetartó magyar intelligencia volt, ahol még az oláh pap is magyar érzelmű volt. Karácsony táján aztán minden évben eljött hozzánk, sokszor egy télen kétszer is. Thorma 35
