Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
I/1. Thorma János
20. Réti István Petrovics Eleknek 1932. szept. 2. Kedves Elek! Artúr írta, hogy már Pesten vagy, sietek is Neked írni. Mikor elutaztál, kerestelek a Thorma ügyében, nem tudva, hogy már nem vagy itt. Előző napon ugyanis járt nálam az ő küldönce, illetve megbízottja az üzenettel, hogyha nem lehet a N. Bankkal átutaltatni, vegyem én itt fel a még át nem utalt összeget (1000 v. 1500 P.?) - aztán ő intézkedik, hogy neki ott azt leiben kifizessék. Ezt akartam Neked akkor elmondani, és megkérdezni a módot, hogyan vegyem én a pénzt fel. Jancsi küldött egy bianco papírlapot az aláírásával, hogy afölé írjuk a felhatalmazást, amely szerint én a neki járó összeget felvehetem. Azután jártam én még künt a Szépművészetiben, telefonáltam is, de sem az nem volt, aki megmondja, hogy mennyi pénze van itt Th.-nak a tavalyi kiutalásból Pengőben, pontosan, se azt, hogy hol van, hogy lehet azt kikaparni? így aztán szegény Jancsinak még válaszolni sem tudtam, mert nem volt mit. Még a kérdésekhez azt is hozzá akarom tenni, hogy ha ő így magánúton fizetteti ki magának itt leiben az itt átadott, mondjuk, 1000 Pengőt, az neki 5-6 ezer Lei kárt jelent a Nemzeti Bank átutalásával szemben. Az utóbbi 1000 P.re számít 28-29 ezer L.-t, a magán kifizetésben pedig kap 22-23 ezeret. Ez, tekintve, hogy oly nehezen, oly későn és oly sokára történt meg ez a képvásár az állam részéről, s oly szétdarabolva kapja ezt az aránylag kis összeget meg, - túl nagy veszteség az egyes részletek átutalásánál. Azért arra akartalak már elutazásod előtt kérni, hogy ha csak lehet a N. Bankkal utaltasd át a pénzt, ne hagyjuk, hogy ekkora veszteség érje szegényt. Nem ő kért most, én magamtól kérem ezt Tőled az ő számára. Az állam igazán lehetne annyi méltányossággal egy oly régi, nagyérdemű művésszel szemben, hogy ne közönséges kereskedelmi átutalási ügynek tekintse ezt, hanem úri kötelességnek. Persze, én nem írtam ideutazásom előtt Th.-nak s neked sem; nem akartalak zavarni, különben sem tudtam a címed, s onnan nem is intézkedhettél volna. Most kaptam tegnap az összegyűjtött postámat, s benne Th.-nak a meglehetősen lehangoló levelét. Nem tudta, mi az oka, hogy semmi hírt sem kap tőlem. Azt írja többi közt: „A műtermem tele van képpel. Eladás semmi. Pénzemhez nem tudok jutni... Kérlek, világosíts fel a helyzetről... Soha sem volt még annyi küntlevőségem, és én valósággal koldulni vagyok kénytelen apró kölcsönöket. De már ezeket is kimerítettem, mert a folytonos ígéretimnek, mivel nem teljesítem pontosan a visszafizetéseket, nem adnak hitelt. Különben is, senkinek sincs pénze. Akinek van, az nagyobb részét ígéri a képek (?) árának, ha venni akar. Kérlek, írd meg kíméletlenül, hogy áll az ügyem, ne számítsak olyan pénzre, amit úgysem kapok meg soha. Legalább befejeződik ez az ügy”. Ez az idézet többet mond, mint amit én mondhatok az ő érdekében. Én csak annyit teszek még hozzá: Thorma 63 éves - a 35 év után megvett kép árát 4 évre osztották be, arra is kellene gondolni a minisztériumnak, hogy még életében legalább megérhesse a kifizetését művének. Ne haljon előbb éhen. Művész nélkül nincs művészet, de monzai kiállítás és kiküldetés nélkül van. Ha erre be tudnak állítani 25.000 Pt„ pedig semmi, de semmi szükség nincs rá, - akkor igazán gondolhatnának erre az adósságukra is Kertészék, mert ez nemcsak pénzbeli, de erkölcsi tartozás is. Nagyon kérlek, kedves Elek, a magam nevében is, légy szíves mindent megmozgatni egy30
