Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Vörös Gabriella: Szarmata temetőrészlet Kunfehértóról a 2–3. századból
Szarmata temetőrészlet Kunfehértóról a 2-3. századból 79 a kisméretű, sokszor szabálytalan alakú, lapos, tálszerű edények esetleg mécsesek lennének.36 Erre a funkcióra leginkább az edények belsejében levő kormozódás nyomok utalhatnának, de ilyen megfigyelés nincs a kunfehértói tálkával kapcsolatosan. Gulyás Gyöngyi nemrégiben felvetett egy másik funkciót is, tudniillik, hogy talán pipereedények lehetettek az apró tálkák.37 A maradandó anyagú tárgyakon kívül bizonyára voltak szerves anyagból készítettek is a sírokban, ezeknek azonban csak ritkán lehet a nyomukra bukkanni. A fa, a textil legtöbbször lenyomat formájában őrződött meg, főként a vas tárgyak felületén. A 2. sírban egy értelmezhetetlen vas tárgy töredékén látszanak sodrott textilszálak (I. t. 6.). A 4. sírban keskeny, rövid, behajlított végű pántok belső oldalán pedig falenyomatok találhatók (II. t. 7.). A pántok teljes felülete érintkezett a fával, tehát ráfeküdtek a fából készült tárgyra, a két végükön behajlított részük pedig a rögzítést szolgálhatta. Sajnos a sír rabolt volt, így nem tudhatjuk, hogy eredetileg hány ilyen pánt volt, hogyan helyezkedtek el, így az eredeti fa tárgyra sem tudunk következtetni.38 A szarmata lelőhelyeken felbukkanó római pénzek kutatása számos szakembert késztetett véleményének megfogalmazására, a vita máig nem záródott le.39 Az érem szarmata temetkezésekben elfoglalt szerepét, megjelenését a temetkezési rítusban, gyakoriságát Kulcsár Valéria vizsgálta meggyőző eredményekkel.40 Az egyik fontos megállapítása, amit az egyetlen kunfehértói római érem előfordulása is igazol, hogy hiába ismerjük pontosan a pénzek verésének idejét, a kiadó császár uralkodásának időhatárait, a sírokba kerülő pénzek korhatározó szerepe legtöbbször megkérdőjelezhető. A 2. férfi sírban egy Vespasianus pénz került elő (I. t. 4.), sajnos az erősen rabolt temetkezésnek ezen kívül csak egy összeomlott kék üveggyöngye volt és egy vas tárgy töredéke. Ilyen esetekben a szomszédos temetkezések keltező erejű tárgyait is figyelembe érdemes venni, ha keltezni kívánjuk a sírokat, az elhunytak elhantolásának időpontját. Mint korábban láttuk, a temetőben négy fibula is előkerült, melyek közül három bír jó keltezési adatokkal. A fibulák alapján a közösség tagjai legkorábban a 2. század elején, de némelyek inkább 2. század második harmadának vége felé, vagy még később kerülhettek a földbe. Vespasianus uralkodása 69—79 közé tehető, tehát a pénz keletkezése pontosan meghatározható. Ekkorra már „készen volt” Pannónia provincia, a császár pénzei zsold formájában jutottak el elsősorban a katonákhoz, a dunai limesre. Hogy az 1. századi pénzek mikor kerültek át Pannóniából a szarmatákhoz, vitatott, egy azonban bizonyos, ők csak a 2. század elejétől teszik a sírjaikba, mert ezt megelőzően nem tartozott a temetkezési szokásaik közé az érem melléklet adása.41 Az 1. századi veretek száma a Barbarikumban elenyésző. A nagy sírszámú madarasi temetőben is mindössze 3 db fordult elő, a temető indulása ugyanakkor a 2. század végére tehető.42 Az 1. századi pénzek tehát valószínűleg a szarmaták közötti belső kereskedelem során forogtak, így kerülhetett egy-egy példányuk jóval később, a második században (vagy még később) sírjaikba, verésük után legalább félszáz évvel később. Összefoglalás, a temetőrészlet korhatározása A temető népessége a pannoniai limeshez közel, legkorábban a dák-római háborúk lezárását követően (106), a 2. század elején telepedhetett meg a mai Kunfehértó határában. Valószínű, hogy a közösség tagjai közül voltak olyanok, akik a markomann-szarmata háborúkat (166-180) követően kerülhettek sírba. Bár a római-szarmata kapcsolatoknak már a jazigok betelepülésétől kezdődően vannak bizonyítékai, virágkora 180 után kezdődött, és kb. a 3. szá
