Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
514 Gyarmati Andrea 57. Kovács Lajos és felesége. Bácsalmás, 1900 körül. TJM 20909 helyett különböző, általában fekete szövetből készültek kabátjaik, mellényeik. Az országos divatnak megfelelően egyre inkább elterjedt a bricsesznadrág viselése. Bácsalmás Bácsalmáson több nemzetiség is egymás mellett élt a tárgyalt korszakban. Legnagyobb számban a németek, magyarok és bunyevácok.32 A múzeum gyűjteményében lévő fénykép alapján megállapítható, hogy Bácsalmáson a magyar lakosság a századfordulóra, ill. tájegységre jellemző öltözetet viselt. A nők szabott, testhez álló ujjast és bokáig érő szoknyát hordtak. A szoknyákat térd magasságban szalagcsík díszíthette, de a szoknyák elé nem mindig kötöttek kötényt. Az asszonyok fejüket kendővel fedték be. A férfiak a századfordulóra elterjedt posztóöltözetet hordták: vászoning, rajta magasan záródó, két sorban gombolódó, kihajtott gallérú mellény (lajbi) és zsebekkel ellátott posztó kabát. Ehhez szűk csizmanadrágot és csizmát vettek fel, fejükön kalappal. (57. kép) Összegzés Kiskunhalas és környékének női viseletéről elmondható, hogy a hagyományosnak nevezett, 19. század közepén hordott ingváll-pruszlik-szoknya-kötény összeállítás az 1870-es évektől kezdve megváltozott, megjelentek mind a hétköznapi, mind az ünnepi viseletben polgári hatásra az ujjasok. Az első világháborút követően Kiskunhalason teljesen a polgári divatot követve öltözködtek a nők, a szegényebbek körében marad csak meg, de az is inkább csak a házkörüli, ill. mezei munkákra a blúz-szoknya-kötény összeállítás. A környékbeli településeken pedig az 1905—1910-es évektől az ünnepi viselet anyaga a bácskai rózsás, más néven magasvirágú textil, melyből az 1920-as évektől kezdve a kívül hordott, övvel összefogott, hosszúaljú blúzt és a hosszú, gazdagon ráncolt szoknyát varrták. (58. kép) A férfi viselet alakulásában nem lehet különbséget tenni Halas és a környékbeli települések között. Az öltözködési szokások ugyanúgy változtak: a hagyományos vászoning-bőgatya-lajbi viseletét az 1880-as évektől egyre inkább a posztóviselet (csizmanadrág, kabát, mellény) váltotta fel, mely az 1920-as évektől egyre több polgári elemmel gazdagodott (bricsesznadrág, nyakkendő, zakó, pantalló).
