Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
504 Gyarmati Andrea A keceli lányok, asszonyok mind a munkához, mind az ünnepi öltözékhez a 19. század végéig szabatlan, ún. szögletes kötényt kötöttek a szoknyájuk elé. Az ünnepi viselethez ekkor még fekete selyemkötényt, majd az 1910-20-as évektől kezdve a ruha anyagával azonos anyagból varrt kötényt viseltek a módosabb lányok, asszonyok. Később jelent meg a szabott kötény, melynek az 1920—30-as években viselt változata volt a kerek kötény. A szegényebbek fekete selyem, ill. fehér sifonból varrt, fodorral vagy csipkével szegett kerek kötényt, míg a gazdagabbak a szoknya anyagával azonos anyagból készült kötényt hordtak ünnepi alkalmakkor. Keceli sajátosság volt, hogy a kötényt hátul nagy csokorra kötötték meg, ezt nevezték rózsacsomónak. Az ujjasok fölé kendőt kötöttek, az alkalom és az évszak határozta meg, hogy milyen fajtájút. Ünnepi viseletként a selyemkendőt, majd az 1930-as évektől fekete plüssbársony nagykendőt átlósan félbehajtották, hátukra terítve elől a mellen keresztbe vetve a két sarkát hátul megkötötték. Hétköznap fekete színű, vékony pamut anyagú kendőt - amit témának vagy lepisálkendőnek neveztek - hordtak. Télen a szegények fekete posztó nagykendőt, később gyapjú berliner kendőt terítettek magukra. Hűvös időben viselték a vastagabb anyagból, szövetből, bársonyból, posztóból készült ducit, baj kát, kacabajkát. Ezeket a testre szabott, derékban szűkített, csípőig érő ujjasokat bélelték, a fodorszerű aljrészükett gyakran szőrme díszítette. Az 1930-as évektől kezdve télen félkabátot viseltek, anyaguk nyomottmintás plüssbársony, posztó vagy különféle szőrmeutánzatok voltak. Az 1930-as években a divatosabb asszonyok, lányok a szoknyával azonos anyagból a helybeli férfiszabókkal varratták kabátjaikat. Ezzel a polgári divat kosztüm öltözetét igyekezték utánozni és paraszti ízlés szerint beépíteni a viseletbe. Arra törekedtek, hogy a bőszoknya se legyen parasztos, ezért csak két alsószoknyát vettek alá.22 Kecelen az 1920-30-as évektől lett általános a papucs, majd a cipő használata, korábban mezítláb jártak még a templomba, bálokba is. A lányok az 1920-as évektől - kalocsai mintára — hajukba színes szalagot kötöttek úgy, hogy a fejtetőn bokorra kötötték azt. Az asszonyok háromrétegű fejviselete is a kalocsaira hasonlított, bár a keceliek inkább a kisebb méretű hátrakötő kendőt kedvelték a fityula helyett. A háromrétegű fejviselet a kontyra kötött főkötőből,fityulából és kendőből állt. A kendőt az áll alatt két csomóra kötötték meg, ezt a kettős kötést keceli csomónak nevezték.23 A férfiak viseletét a századforduló környékéig leginkább a hagyományos vászon gatya és vászon ing jellemezte. Elsősorban nyáron viselték, de a környező tanyákon élők télen is ezt hordták. A faluban lakók télen viszont az 1910-es évektől kezdve posztóból készült magyar csizmanadrágot vettek magukra. Ehhez posztó mellényt és kabátot hordtak. Az első világháború után itt is elterjedt a bricsesznadrág. (41. kép) Pantallót az 1930-as évek körül kezdtek viselni, eleinte a tanult emberek, majd a nagygazdák ünnepi öltözete lett. Az 1920-30-as évektől viselt kabátok, a zakók már szövetből készültek. A két világháború között a keceli férfiak öltözködésében egyszerre vannak jelen a paraszti és a polgári elemek. A fennmaradt fényképeken láthatjuk, hogy pl. polgárias pantallóhoz még a paraszti öltözködésre jellemző nyakravalót kötöttek. (43. kép) A második világháború utáni években új elemmel bővült a férfiak öltözete, megjelentek a kötött pulóverek, melyeket a zakó alatt és az ing fölött hordtak.24 (44. kép) Kecelen a tanyán lakók, de főleg a pásztorok viseltek szűrt a 19. század második harmadától kezdve.25 Bőrből készült ruhadarabok közül a subát és a bekecset hordták, ez utóbbit leginkább munkához. Az egyszerűbb, hímzetten subákat a szegényebb tanyasiak, a díszesebb, hímzett subákat ünnepi alkalmakkor a módos gazdák, nős férfiak, idősebb emberek öltötték magukra.
