Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
490 Gyarmati Andrea Női úri viselet A halasi viselet bemutatásakor beszélni kell az ún. úri vagy polgári réteg öltözködéséről is, mivel ők alakították, formálták a gazdaréteg és a szegények öltözködési szokásait. A polgári viseletre jellemző ruhadarabok és kiegészítők - némi késéssel - a nagyobb alföldi mezővárosokba, így Kiskunhalasra is eljutottak. A divatlapok elterjedésével, melyek a legújabb szabásmintákat is tartalmazták, a pesti divat könnyen másolhatóvá vált. A 19. század végétől elterjedő varrógépek pedig még inkább megkönnyítették a nagyvárosi divat követését.6 A fennmaradt fényképek és ruhadarabok segítségével látható, hogyan változott ez a polgári divat városunkban. Korszakunk kezdetére, az 1850-es évek divatjára, a fűzött derék és a krino- lin használata volt leginkább jellemző, a ruhák hatalmas mennyiségű anyagból készültek. (7. kép) Ugyanakkor jellemző még ekkor a nőknél is a magyaros viselethez való ragaszkodás. Ez a viselet húzott ujjú ingvállból, csatokkal záródó pruszlikból állt. A nagyon bő szoknya alatt kri- nolint hordtak, mely elé csipkéből készült kötényt kötöttek. (8. kép) Ez az öltözködési forma a kiegyezésig figyelhető meg a női öltözködésben (9. kép), azután már az európai divatot követik ők is. A magyaros viselet legközelebb a millenniumi rendezvényeken jelenik meg ismét a női öltözködésben, díszmagyar néven. Az azt követő négy évtizeden keresztül nagy ünnepeken viselték a gazdag polgárnők díszmagyar ruháikat. Az 1870-es évektől a korszakra leginkább jellemző tuműr (farpáma) illetve uszály használata figyelhető meg. (11. kép) Az 1880-as években a szoknyák még ráncosak, de az ujjasok szű- kek, testvonalat követőek (10. kép), majd a szoknyák is szűkülnek, a formák letisztulnak, a testvonalat követőek lesznek. (12. kép) Később a kabátkák, illetve blúzok ujjain figyelhetők meg leginkább a változások. Az ujjak elkezdenek ráncosodni, puffosodni, míg a század végére igazán nagy puffokkal találkozunk. (15. kép) A századfordulón ismét szűkült a ruhaujj. Ebből az időből található a gyűjteményünkben egy fiatal lány nyári ruhája, mely négy darabból áll: blúz, öv, szoknya, alsószoknya. A krém- és rózsaszín színű ruhaegyüttes blúzának ujja ferdén szabott, vállnál és kézelőnél húzott, álló galléros, eleje bonyolult kapocsrendszerrel záródik. A mellkasnál fehér csipke zsabó díszíti. Háta karcsúsító varrással készült, eleje bő, buggyos. A szoknya áttört mintájú, melyen átsejlik a rózsaszín színű gézszerü anyagból készült alsószoknya. A szoknya csupán hátul ráncolt, hátul az alja „v” alakban hosszabbodik. A derekat öv takarja. (13. kép) Az 1910-es évektől kezdődően egyszerűsödnek a formák, szűkülnek az ujjak. Az ebből az időből fennmaradt fekete selyem alkalmi ruha is ezt mutatja. Az öltözet blúzból és két darabból álló szabott szoknyából áll. A blúz hosszú ujjú, ferdén szabott, álló galléros, elöl rejtett kapcsokkal nyílik, eleje és háta „v” alakú hajtásokkal díszített. Elején a nyaknál „v” alakú csipke betoldás díszíti. A szoknyarész két részből áll. Az alsó szoknya szabott, földig ér, magasított derék részében beépített merevítővel. A szoknya felső része kb. térdig érő, szintén szabott. (14. kép) Hétköznapi, otthoni viseletűk blúzból és szoknyából állt, melyek anyaga különböző volt. (16. kép) A női öltözködés változása az első világháború után Az első világháborút követően az európai divatban nagy változás következett be. A szoknyák, rövidek lettek, a fűzőt elhagyták. Az 1920-as évektől az új szabásvonalak miatt a nők alakja hosszú és egyenes hatást keltett. A mellkas lapos lett, a derék nem hangsúlyos, az öv lekerült a csípőre, a ruha a térd alá ért. (17. kép)
