Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Gyarmati Andrea: Kiskunhalas és környéke viseletei 1850–1950
Kiskunhalas és környéke viseletéi 1850-1950 487 kerek alakúra duzzasztva állt a viselőjén. Az ily módon öltözött nőt pávának nevezték el. A szoknyákat a színükkel megegyező virágokkal szövött anyagból - bársony, selyem, szövet, posztó, szőr, kasmír, batiszt, festő, kanavász - szabták. A szoknyától rövidebb ünnepi selyem kötényeiket slingeléssel vagy csipkével szegték, melyet berliner fonallal kivarrtak, cifráztak. Az adatközlő Gyenizse Antal ujjas szoknyáról is beszámol. Ennek szabása felül hasonló volt, mint az ingvállaké, alja derékban a szoknya gallérjával össze volt varrva. Készült így hétköznapi és ünnepi ruha egyaránt. Az emberek megjelenéséhez az öltözködésen kívül szorosan kapcsolódik a hajviselet, ill. fejfedő, mely kifejezhette a családi állapotot, életkort, vagyoni helyzetet. Hétköznap a lányok a hajukat kétágra, színes pántlikával befonva hordták, a menyecskék és asszonyok a két ágra befont, a fej hátulján kerek kontyba felcsavart hajat főkötővel fedték. Vasárnap és ünnepnapokon a leányok télen-nyáron hajadon fővel jártak, hajukat színes pántlikával fonták be. A férjes menyecskék gyöngyös főkötőt, az idősebbek hátra kötött selyemkendőt viseltek. Ugyancsak szerves része volt az öltözködésnek a lábbeli, melynek viselése elsősorban az évszakokhoz igazodott. Nyáron hétköznap mezítláb jártak, a tüskés talajon, ill. az őszi dérben csizmaszárból készített bocskorban, télen pedig lettyett szárú csizmát viseltek. Ünnepnapokon nyáron már fekete bőrből varrt cipőt, télen piros kordován bőrből készült hosszúszárú csörgős patkójú csizmát húztak.4 Ez a kiskunhalasi női parasztviselet az 1870-es évek folyamán átalakult, egyre nagyobb mértékben követte a városi polgárok viseletét, melynek következtében az ingváll-pruszlik együttest az ujjasok divatja váltotta fel. (2. kép) Ezek már a polgári divat jellemző darabjai, melyek az egész Duna-Tisza közén elterjedtek és beépültek a helyi viseletkultúrába. Szabásuk, anyaguk, színük, díszítésük igen változatos, az ujjas elnevezés mellett réklinek, viziklinek, később blúznak nevezték. Különböző anyagokból készültek: vászon, szövet, klott, selyem, műselyem, ripszselyem, taft. A téli rékliket bélelték. Az ujjak hosszúak, szabásukon tükröződik leginkább a polgári hatás: erősen szabott, ívelt, toldott, görbe szabásvonalú sonkaujjakat varrtak. A múzeum gyűjteményében több ehhez hasonló szabású blúz található. Jellemző még rájuk, hogy lehetnek testhez állóak (rékli), ill. lefelé bővülő fazonúak. Általános jellemzője még az ujjasoknak, hogy elöl végig gombosak, nyakuk kerek kivágású vagy kis állógallérú, díszítésként slingelt fodrot vagy gépi csipkét varrtak rájuk. Az ujjas, szoknya, kötény összeállítást hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt hordták az első világháború végéig. Az ünnepi és a hétköznapi öltözetek csupán anyagukban különböztek. (3. kép) A hagyományos ujjas, kötény, szoknya együttest - mint ahogy korábban az ingván, pruszlik, szoknya együttest - hátul megkötött nagykendő egészítette ki (4. kép), melyet ősztől tavaszig viseltek.5 A 19. század végén a módosabb gazdaasszonyok viselete a polgári ízlésvilágot tükrözte. Több fénykép, ill. a gyűjteményben lévő viseletegyüttes is ezt mutatja. A módos gazdaasszonyok ünnepi öltözetének ujjas és szoknya anyaga gyakran azonos volt, szabása a polgári divatot követte, kötényt már nem viseltek. (5. kép) Ezeknek az együtteseknek az anyaga különféle lehetett: az ünnepi kasmír, batiszt, selyem, különféle bársonyok, szövetek, posztók. Kedvelték az egyszínű, magában mintás textileket is. A szoknyák szabása hasonló a korábbiakhoz: a kb. 5 szél bőségü szoknyát összevarrták, beráncolták, sliccet hagytak neki, derékban begallérozták, melynek végére kapcsot varrtak. (6. kép) Sajnos a múzeum gyűjteményében lévő ruhadarabokból nem lehet több olyan öltözetet összeállítani, mely a paraszti, ill. gazdaréteg női viseletének további változásait bemutatná, így ennek az ábrázolásakor fényképekre kell támaszkodni.
