Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Néprajz - Küllős Imola: Egy halasi rabló, „Híres Benke Kotsis Pál Nótája”
466 Küllös Imola 2. A Juhász László-énekeskönyv utolsó és első (hiányos) lapja A hírversszerű nóta érdekessége, hogy számos halasi polgár (Gelvás Kováts, Cseh János), illetve városi tisztségviselő úr (pl. Bartsik fiskális10 és Kármány úr11), valamint Kotsis Pali pártfogója-orgazdája-tettestársa, Kamhel József és Kudarín (mint orgazda) név szerint meg van említve benne. A kiskunhalasi várostörténeti adatok szerint a katolikus Kamhel (Kamhál, Kamhal) család a XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. század első felében a legvagyonosabbak közé tartozott. Kamhál János 1785-1786-ban Halas tíz, legtöbb adót fizető polgárainak egyike és a nagy tekintélyű városi tanács tagja is volt.131812-ben pedig egy lemondott, idős, katolikus szenátor helyett választották szenátorrá a fiatal Kamhal Károlyi (az ő fiát?), aki korábban az ún. „külső” vagy „kis” tanácsban már tevékenykedett.14 közreműködött a rablott holmik értékesítésében, mi több: egy-egy rablásnál is (lásd a vers 82-85. sorát), ennek a Károlynak volt a fia. Házukba bejáratos lehetett (vagy náluk is dolgozott?) a tömlőéből megszökött Benke Kotsis Pál, talán ezért is bújtatta el őt a pincébe olyan készségesen leánya (?) Kamhál Katica. Kamhál Károly egy ideig nyilván szemet hunyt Jóska fia kétes ügyletei és kapcsolatai fölött, de a rabló szökése után városi tisztségviselőként kötelessége volt jelenteni a városházán családjának bün- részességét/bűnpártolását. A hírvers szerint dühében egy káromkodással („Disznó terem- tetter) minősíti Józsefet. Bejelentése után a városi tanács azonnal félreverette a harangot, és hajszát indított a már elhíresült, sok kárt okozó, menekülő rabló ellen. Elsőként Kamhálék házát kutatták át és dúlták fel (a szemléletes leírást lásd a 63-69. verssorban). Az odacsődülő
