Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi ipari szövetkezetek
392 Gyarmati Andrea Lábbelikészítő, 1962-től Cipész Kisipari Termelőszövetkezet 1948 őszén alakult meg a Lábbelikészítő KTSZ 15 alapító taggal,3 székhelyük a Hősök tere-Eötvös utca sarkán lévő MABI bérház földszintjén lévő sarki helyiség volt.4 Kezdetben a Belügyminisztériumnak készítettek csizmákat. A létszám fokozatosan nőtt, 1951-ben már 22 dolgozója volt a szövetkezetnek. A megnövekedett gép- és személyi állomány miatt kicsi lett az addigi műhely, ezért az Eötvös utcában lévő Szabó János cipőgyártó üzemét a szövetkezetbe bevonták. Továbbra is a Belügyminisztérium részére dolgoztak; cipőket, lovaglócsizmákat és egyenruhához való csizmákat készítettek. Az 1950-es évek második felétől elkezdték a hegymászó bakancsok gyártását.5 1957. máj. 20-ától engedélyt kaptak, hogy saját üzletükben a kereskedelem útján beszerezhető árukat értékesítsék.6 A dolgozók létszáma egyre emelkedett, 1959 végére már 92 főt foglalkoztattak. 7 1962. szept. 20-án a Lábbelikészítő KTSZ nevét Cipész KTSZ-re változtatta.8 1963-ban a cipész szövetkezetnek a város területén öt javítóműhelye, egy méretes részlege, mely mérték utáni cipő megrendeléseket vett fel, és egy központi telephelye volt.9 1970-től bővült a profiljuk, munkavédelmi kesztyűk és lábbelik gyártásába kezdtek. Ezen kívül bérmunkát is vállaltak; elkezdtek cipőfelsőrészeket készíteni az Alföldi Cipőgyárnak és a Fortuna Cipészszövetkezetnek. 1975-ben a megtermelt nyereségből a szövetkezet bővítése érdekében a Henger utcában vásároltak egyházat, ill. több mint száz gépet. Itt folyt a kesztyű és a cipőfelsőrész gyártása.10 1975-re már 140 főre növekedett a szövetkezet dolgozói létszáma, ekkor szervezték meg a bedolgozói hálózatot. A tevékenységi kör tovább bővült a szövetkezetben a javító, szolgáltató tevékenységgel. 11 1976-ban elnyerték a Bács-Kiskun megye Kiváló Szövetkezete címet.12 A szövetkezetnek külföldi megrendelése is volt, 1980-tól az NDK-ba exportáltak divatcsizma felsőrészt, ill. Vietnámba ágyútakaró ponyvát.13 1982. április közepén a Bem utca 2. szám alatt új javítóműhelyt alakítottak ki.14 1986-tól a sokrétű termelői munka egyre inkább visszafejlődött. A rendszerváltást követően 1992-ben megkezdődött a szövetkezet felszámolása, végül 1994-ben bezárta kapuját a megye egyik legnagyobb cipészipari szövetkezete. Elnökök: Újszászi László (1948-1949), Paréj József (1949-1955), Balogh Ferenc (1955-1957), Dolejsi József (1957-1968), Egyed István (1968-1986), Bartyuk József (1986-1994?)15 Ruházati Kisipari Termelőszövetkezet 1951. jan. 10-én megalakult a tíz férfiszabót tömörítő Kiskunhalasi Ruházati KTSZ.16 A szövetkezet első központja és műhelye az Árpád és a Paprika Antal (ma dr. Nagy Mór) utca sarkán álló házban volt. Még ebben az évben méretes részleggel bővült a szövetkezet, ahol méret után készítettek öltönyöket és végeztek javításokat. 1951 végére már 22-en dolgoztak a szövetkezetben, melyben 1952-től már nőket is alkalmaztak.17 1955-ben létrehozták 18 taggal a polgári- és egyenruházati rendelt részleget.18 1959 januárjában 57 fővel,191961 januárjában 46 munkással és 9 ipari tanulóval dolgoztak.20 Az egyenruhákon kívül konfekció termékeket is gyártottak (lódén kabát, bársony és gyermekruha). 1962 januárjában a Hímző utca 30. szám alatt új házat vásároltak a megnövekedett létszám és a sok megrendelés miatt.21 Ettől kezdve ez az épület lett a központi iroda és az üzem.
