Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Somogyvári Ágnes: Középső bronzkori településrészlet Hajós-Hilden
26 Somogyvári Ágnes tott. A szemle során azt tapasztalta, hogy a területet 60-70 cm-es mélységig ledózerolták, és már megkezdték az alapozást. A legyalult terület egy részén régészeti objektumokra utaló foltokat vett észre. Megállapította, hogy az érintett területen település és temető is van. Az ott dolgozók elmondták neki, hogy gyöngyöket találtak az előkerült csontváz mellett, de ezek időközben elvesztek, így a temető korát nem lehetett megállapítani. A feltételezések szerint népvándorlás kori lehetett. A bronzkori település nyomai a terület É-i és ÉNy-i részén rajzolódtak ki. A helyszínelés során átadták neki az összegyűjtött régészeti leleteket és az embercsontokat. Néhány nappal később újabb helyszínelésre került sor, amelynek során kísérletet tettek a kőkeményre száradt agyagos talajban néhány folt kibontására, majd 1982. július 20. és 23. között négy napos leletmentésre2 került sor a már kiásott palackozó alapozásától K-re, egy 10xl0-es területen, amelyen belül három szelvényt alakítottak ki (2. ábra). A palackozó alapozásától Ny-ra kutatóárkot húztak, hogy tisztázzák a temetkezések helyét és korát. A temető lokalizálása nem járt eredménnyel, míg a kitűzött három szelvényben nyolc objektum feltárására került sor (3. ábra). A megnyesett felületen kilenc gödör foltja rajzolódott ki, ebből nyolc objektum feltárására volt lehetőség. A földmunkával érintett területen csak a nagyobb mélységű gödrök maradtak meg, mivel a pontos felmérések során kiderült, hogy a dózerolással 110 cm mélységig távolították el a talajréteget. A gödrök egy részét egymásba ásták, így az 1-2-3-4-es és az 5-6-os gödröket. Az ásató, ott, ahol erre lehetőséget látott, megpróbálta különtartani a leletanyagot, ahol erre nem volt lehetőség, ott az előkerülő leleteket együtt kezelték.3 2. ábra: A munkaterületen kijelölt szelvények
