Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Történelem - Magyary Ágnes: „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853–1859
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 267 „Mely többet érne egy eposznál” Szilády János levelei Szilády Áronhoz 1853 - 1859 Magyary Ágnes „Édes Bátyám, Áron!” kezdi bátyához írott leveleit Szilády János. Szilády Áron levelezése az MTA Kézirattárában található. A hatalmas anyag jobbára csak a halasi tudóshoz írott leveleket őrizte meg, egyetlen egy kivétel van csak: a testvéröccsével folytatott levélváltása. Szilády Áronnak 84, Jánosnak 268 szövege maradt fenn. Ezek a levelek nem ismeretlenek a szakiroda- lom számára, hiszen mind a Szilády Áronról, mind a Szilády Jánosról szóló monográfiákban van utalás rájuk.1 Azonban a szövegek tartalma és stílusa miatt is úgy gondoltuk, hogy érdemesek a közlésre. Tekintve, hogy hatalmas anyagról van szó, terjedelmi okok miatt most Szilády János leveleit publikáljuk az alcímben jelzett időszakból. Áron első levele 1860-ból származik, így mostani közlésükkor csak János leveleit2 hozzuk nyilvánosságra, de a válaszok hiányában is izgalmas párbeszéd rajzolódik ki a két fivér között. Tanulásról, ambíciókról, családról és aktuális lelkiállapotukról esik szó köztük. 1853-ban János Nagykőrösön koptatja a padokat, ahol nem más a legkedvesebb tanára, mint Arany János. Áron már Debrecenben tanul, és mint idősebb testvér atyáskodó hangon kéri számon a fiatalabbat, aki viszont nem rest és játékosan óvja bátyját a búskomorságtól és embergyűlölettől. A testvéri szereteten túl, szellemi társai ők egymásnak, akik együtt osztoznak János irodalmi és Áron tudományos szárnypróbálgatásaiban. 1857-től Szilády János Pesten tanul a Teológián, és minden levelében gondosan beszámol bátyának a pesti szellemi élet eseményeiről. Áron mindeközben Törökországba utazik, amely utazás előkészületeiről bőségesen olvashatunk öccse leveleiben, majd a göttingai egyetemre megy tanulni. János 1859. július 16-án írott levele már Gödöllőn találja Áront, ahol az idősebb fivér segédlelkészi állást töltött be. Természetesen sok szó esik a családról. Az Édesapjuk - Szilády László - amolyan „messzi fenségként” jelenik meg. A fiúk 1859 utáni levelezésükben már csak ’pater’-ként emlegetik egymás közt, amely jól jelzi azt a távolságtartó magatartást, amely ott tomyosodik apa és fiai között. Ezért János inkább Árontól kér tanácsot, útmutatást, vele osztja meg kétségeit, terveit és tőle kérdez, mert - ahogy Áron írja egy helyen édesapjuk elé csak kész tervekkel lehet állni, nem pedig kósza ötletekkel. János 1854. május 13-án írja Áronnak a következő sorokat: „Most még legelőször szüléinkről írok, a mi keveset tudok: atyánk a múlt hónapban volt Kőrösön, de csak nagyon kevés ideig, úgyhogy délre ide ért, és már délután 5 órakor ismét elment. Ő azt mondta, hogy testvéreink és édesanyánk egészségesek, de öregapánk urunk a télen köszvényben szenvedett. Hagyott nálam 3 pengő forintot, de az elment nadrágra, úgyhogy a zsebem tökéletesen lapos.” Mert mi más lehetne egy diák örökös aggodalma a tanulás mellett, mint a pénztelenség, amely oly sokszor központi téma Szilády János leveiben. A kisebb testvér szinte minden egyes alkalommal szóba hozza a garasok hiányát, és Árontól kér kölcsön, akinek főleg legációiból van az édesapjuktól független bevétele. 1 BOGNÁR Zoltán, Szilády Áron,Budapest, 1987.; SZABADI Sándor, ,JCiáltó szó a pusztában... " Szilády János élete és kora, Kecskemét, 1993. 2 MTA Kézirattár: Ms 4449/3-22 SZILÁDY JÁNOS- SZILÁDY ÁRON-nak I.
