Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - Pásztor Emília: Madár alakú edény a Thorma János Múzeumban
HALASI MÚZEUM 4. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 140. évfordulójára 21 Madár alakú edény a Thorma János Múzeumban Pásztor Emília A Thorma János Múzeum raktárában található egy különleges madár alakú edény, melyet bár több szakmai publikáció is megemlít, de teljes egészében még bemutatásra nem került. A tárgy annak a leletcsoportnak a része, amely még 1950-ben az Állami Gimnázium ajándékaként, Szeremle környékéről, de pontosabban be nem azonosítható lelőhelyről került a kiskunhalasi Thorma János Múzeumba (Wicker, 1999. 18.). A tárgy leírása Madár alakú ép edény. Talpgyürűn áll, teste kettős kónuszú, függőleges bevagdalásokkal díszített vízszintes törésvonallal elválasztva. Nyílása gyűrűszerű peremmel lezárt, ami függőleges bevagdalásokkal díszített. Ebből nyúlik ki a stilizált kicsi madárfej, melynek nyaka felül, szintén vonalkákkal bevagdalt. A madártest farkát és szárnyait egy-egy vízszintesen benyomott kis lapos bütyök jelzi. Az eredetileg mészbetétes motívumok szimmetrikusan elrendezve töltik ki a felületet beborító négy mezőre bontott díszítmény rendszert. A motívumok nagy része párhuzamos vízszintes vonalakból áll. Színe barna, az egyenetlen égetés során szerzett fekete foltokkal (1-4. kép). M: 6,8 cm, talpátmérő: 3 cm, szájátmérő: 5 cm. Ltsz: 55. 160.38. (Kovács 1972, Fig 1.8, Bándi-Kovács 1974, 101, VII. tábla 4-5. kép; Reich 2006, Abb. 193. 1). Az edény a függeszthető edényeket utánozza, bár csak a jobb ’szárnyát’ lyukasztották át két helyen (5. kép), így feltehetően nem töltötte be eredeti funkcióját és ezért került a sírba, vagy kizárólag temetkezési célra készült. Kulturális jellemző Az edény a mészbetétes edények népe Szeremle-csoportjának nevezett régészeti egységhez tartozik. A Szeremle-csoport névadó lelőhelye Bács-Kiskun megyében, Baja közelében található. A bronzkori umás - és szórthamvasztásos rítusú temető már 1869 óta ismert, azóta kerülnek elő itt leletek. 1950-ben Török Gyula és Takáts Endre leletmentő ásatással igyekezett a helyszínt megmenteni (Tóth 1998, 6-8). Az anyag egy része megsemmisült, más része pedig különböző múzeumokba, köztük a Magyar Nemzeti Múzeumba is, került. A kiskunhalasi Thorma János múzeumban 11 db lelet található Szeremle lelőhely megnevezéssel. A korábbi feltevések szerint a Szeremle-csoport kialakulása a mészbetétes edények népe észak-dunántúli csoportjának DK felé történő mozgásának köszönhető és a Sió-torkolat vidékén alakult önálló kulturális egységgé (Reinecke BB 1 közepén). Ezt a területet viszonylag rövid életű fennmaradás után a csoport elhagyta, déli irányba vonult és egyik kialakítója lett a Dubovac-Crna csoportnak (Bándi - Kovács 1974, 97). A csoport törzsterületén megtalálhatók a halomsíros kultúra leletei, melyek az új nép letelepedését egyértelműen bizonyítják a Reinecke Ä Ál-2 periódus fordulójával párhuzamo- sítható időszakban. Mindezek alapján Bándi Gábor és Kovács Tibor a Szeremle csoport önálló
