Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 4. - Thorma János Múzeum könyvei 40. (Kiskunhalas, 2015)
Régészet - V. Székely György: A kiskunmajsai–alsóbodoglári 15. századi kincslelet éremanyag
A kiskunmajsa-alsóbodoglári 15. századi kincslelet éremanyaga 203 nultató lelet záródása az 1430-as évek közepére-végére tehető. A pénzek összértéke 11-12 aranyforintra becsülhető. Ugyancsak Zsigmond ezüstpénzei voltak az 1870 táján Szánkon, azaz a középkori Szankszállás területén talált pénzleletben, melynek pontosabb előkerülési körülményeit és összetételét sajnos nem ismerjük.94 Az Orgovány-Kápolna lelőhelyen gyűjtött éremanyag jelentős részét szintén Zsigmond veretei teszik ki.95 A Duna-Tisza közi területeken előkerült 15. századi érem- és kincsleletek sorát áttekintve szembetűnő, hogy ezek a leletek elsősorban Zsigmond aprópénzeiből állnak, aranypénz csak ritkán bukkan fel ezekben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az aranypénzek nem lettek volna ezen a területen is forgalomban, inkább arról lehet szó, hogy a leletek tulajdonosainak vagyoni helyzete nem tette lehetővé az aranyak tezaurálását. Az aranypénzek egykori forgalmát bizonyítja a Kecelen talált 4 Zsigmond-aranyforint96 és Hunyadi Mátyás Kiskunhalasról származó szórvány aranyforintja.97 A 15. századból a Duna-Tisza-közéről egyetlen nagyobb aranypénzlelet ismeretes. Az 1908-ban Kiskunfélegyháza határában felszínre került 93 pénz közül 88 aranypénz volt.98 A lelet záródása 1457-re tehető.99 A leletek összetétele kapcsán kell érinteni a külföldi pénzek kérdését is. Zsigmond korában a királyi veretek forgalma az egész országban általánossá vált, a pénzleletek zömét a magyar pénzek alkották. Az idegen pénzek forgalma inkább csak az osztrák tartományokkal szomszédos nyugat-magyarországi megyékben és Erdély román fejedelemségekkel szomszédos területein volt erőteljesebb. A leletek tanúsága szerint az ország középső területein a külföldi pénzek forgalma csak szórványos volt. Ennek fényében kell tehát értékelnünk a fentebb ismertetett leletekben előforduló idegen (morva, osztrák, szerb, havasalföldi) vereteket, amiből az a következtetés is levonható, hogy ezek nem a közvetlen távolsági kereskedelem révén kerültek a Duna-Tisza közére, hanem a belföldi pénzforgalom következtében.100 Az éremanyag összetételének mennyiségi és minőségi elemzése után érdemes röviden kitérni a pénzek összegyűjtésének időbeni vetületére is. A pénzek időben első nagyobb csoportját a hosszú keresztes dénárok alkotják, melyek a változatos összetételű verdejegyek alapján zömmel a 15. század első negyedéből származnak. Forgalmi idejükben, a napi pénzforgalomban - egyre csökkenő számban - még jelen voltak Mária és apja, I. Lajos hasonló súlyú és értékű dénárjai is. A másik nagy csoport az aprópénzek, azaz a parvusok számban legtekintélyesebb mennyisége. Ezek kibocsátási ideje azonos a hosszú keresztes dénárokéval és valószínűleg még a 15. század első évtizedeiben kerültek tulajdonosukhoz. A lelet pénzeinek legfiatalabb, és egyben legkisebb értékű csoportját Zsigmond ducatjai és a vitatott eredetű Szörényi bánsági pénzek képezik, melyek a lelet záródása és földbe kerülése előtti években jutottak utolsó birtokosukhoz, hasonlóan Zsigmond két aranyforintjához és esetleg a velük együtt megszerzett velencei aranypénzhez. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a lelet éremanyaga - különösen az ezüstpénzek tekintetében - a 15. század második és harmadik évtizedének általános pénzforgalmát tükrözi, és nem egy több mint fél évszázaddal korábban megkezdett folyamatos gyűjtés eredményeként állt össze, szemben az ezüsttárgyakkal, melyek inkább a több generáción keresztül történt hagyományozás bizonyítékai.101 Valószínűleg ezért hiányzik a leletből Zsigmond első - rövidkeresztes - dénárja is, a C.120., H.575. számú típus. A lelet záródásának és elrejtésének feltételezett időpontja Az ezüsttárgyakból és pénzekből álló kincslelet keltezésére mindenekelőtt a benne talált pénzek kibocsátási idejének segítségével van lehetőség. A lelet éremanyagának részletes ismertetése során már volt szó arról, hogy Zsigmond fél évszázados uralkodásának utolsó évtizedéből csupán az utolsó két pénztípus, a nagyobb dénár és a negyed dénár (quarting) hiányzik
