Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)

9. A lovak felhasználása, haszonvételek, szerszámok

dának, közben a lova is elvégezhetné a legyességi mozgását s szusszanthatna is keveset.

— Nagy hiba — magyarázta Buhin Balázs hogy ha a gyeplőszárat nem kötik rá az ekeszarvára, hanem a paraszt a nyakába akasztja, mint a szomszédom is. Én, ha egész héten szántottam is, az én lovam nevét nem hallotta senki, csak annyit, hogy „ne” és „hó”. A szomszédom már mindig nagy zajjal, káromkodással szánt, üti, veri a lovát. Tiszta komédia ez. Ilyen nagy cirkusz a paraszt élete.

— Sohasem szabad a lovat kipróbálni, hogy mit bír, ha jó lovat akarunk. Azt se hogy milyen futós.

Évenként két időszak volt, amikor az igavonókat jobban kellett gondozni: februárban, a tavaszi szántás-vetés kezdete előtt és júniusban a nyári betakarítások előtt. Ilyenkor jobb takarmányt s több abrakot kapott a ló, mint pl. januárban és májusban, az ún. „kistél” idején.

— Az igen serény lovat, ha befogják, rögtön indítani kell, — magyarázta Gáspár Mihály. — Nem szabad, hóha, hőj s efféle szavakkal zavarni. Míg neki nem húzódik, nem szabad nagyon megterhelni, hanem meg kell előbb jártatni úgy, hogy kissé el is fáradjon. Aki tehát az első befogások alkalmával mindjárt leterheli a lovát, nem jó gazda, nem ért a jószággondozás titkaihoz. Igen jól cselekszik, aki kezdetben — ha lehet — könnyen indítható helyre, tehát partosabb helyre állítja a kocsit, nehogy induláskor baj legyen.

— Tapasztalásom szerint útközben már csak kivételes esetekben lesz csökönyössé az igás ló, de ha túlterhelik, útközben is csökönyössé lehet.

— Ellés után az anyakancát 10-12 napig nem fogtuk hámba. Kímélni kellett.

— Fektéből a ló az elejével kel föl.

Fuvarozás

A fuvaros iparkodott a lovait kímélni, jó erőben tartani, hogy vele sehol szégyent ne valljon, inkább a maga pihenő idejét áldozta fel, hogysem a lovát a kelleténél jobban meghajtotta volna; korábban kelt, később feküdt.

— Én a rakodással mindig gyorsan végeztem, hogy hamarabb indulhassak, s ne kelljen a lovaimat szorítani, - magyarázta - Buhin Balázs. - Felényi abrakon is jobb lovaim voltak, mint sok fuvarosnak, pedig ugyanannyi munkát én is elvégeztettem velük. Lovaimat ahol csak lehetett kíméltem, s a magam erejével pótoltam.

— Én az ekét is úgy be tudtam állítani, hogy az én lovaim felényi erővel végezték a szántást, mint más parasztoké.

A honvédségtől több jó nevű fuvarozó paraszt kapott jó lovakat, használatra. Ha három évig jól gondozta, övé lett a ló, csikóstól, vagy ha tetszett a ló, a honvédség visszavásárolta 250 Ft-ért. Fegyvergyakorlatok idején az ilyen lovakat a honvédség néhány hétre, vagy hónapi időre bekívánta. Az ilyen fuvaros emberek nagyon vigyáztak a lovakra, mert tudták, hogy azok a nemzeté is.

50