Hagy Czirok László: Lótartás a Kiskunságon - Thorma János Múzeum könyvei 39. (Kiskunhalas, 2015)
11. A lovak leírása
Fajták szerint Mezőhegyest fajta magyar lovak: 1. A nagy nónius. Nagy termetű, lusta ló, de igázásra ez a legalkalmasabb a tájegységünkön. Többféle színű. A honvédség, csendőrség, szívesen vásárolta. Ha angol vérűvel keveredik, fürgébb lesz. 2. A kis nónius. Termetre kisebb a nagy nóniusnál, de annál fürgébb. Igázásra nagyon alkalmas. Többféle színű. 3. A farió. Elég nagy növésű, szegletes testű ló. Igen alkalmas remondák. Színük leginkább fekete. Igázásra kevésbé alkalmasak. Parasztoknál kevés van belőlük, de a nagyobb gazdaságok ilyent is tartottak, hogy mindenféle szolgálatra kerüljön a tanyában alkalmas ló. 4. A gidrány. Termetre gyengébb a furiónál. A teste gömbölyű, színük többnyire sárga. Bal farukon a szőrben 5 pengős nagyságú barna folt látható. A fajtáját ez jelzi, és ez csalhatatlan jel. Inkább hátas vagy konflis lónak való. 5. A lepke. Termetük közép, de hosszabb derekú a furiónál. Színük igencsak sötétpej, világos vagy nyári pej. Igázásra alkalmasak, sőt igen jó bírós lovak, de kevés van belőlük. Nem szeretik, mert tasla a fülük, és csapkodnak velük, mint a lepkék. 6. A vészmadár. Alacsony, de csinos termetű lovak. Gömbölyű farnak, széles elejűek, marjuk telt és kidomborodott és tele szügyűek, nem apadtak. Igázásra jók, élénk mozgásúak. 7. A táj. Termetük alacsony, széles, szegletes, színük többnyire sárga vagy pej, okosak, figyelmesek, tanulékonyak. Igázásra igen alkalmasak, mert ezek a legkitartóbb lovak. Parádéra is megfelelnek. Elénk mozgásúak. bábolnai vagy lipicai lovak. Ezek arabs, fehér lovak, kétfélék: 1. Homálytarka pofájú. Termetük közepes, színük, szempillájuk fehér. Igázásra a nagyvérűség miatt nem alkalmasak. Sok köztük a csökönyös és farkalós. (Legtöbb csökönyös ló a szürkék között van, farkalós meg a kancáknál.) Kocsiban hajtáskor vigyázni kell rájuk, mert durcásak, makrancosak. Legokosabb lovak. 2. Nem tarka, barnás, kerekpofájú. Szempillájuk barna. Termetük az előbbieknél kisebb. Igázásra nem valók. Az 1880-as években felkarolták, de a környéken hamar rá is untak, és azóta fogyóban vannak. Fajtisztaságukban a bábolnaiak nem felelnek meg a gazdaságokban, mert igyekezetükkel megölik magukat. Más fajtájúakkal keveredve beválnak. Mokány vagy parlagi. Ezeket mokány lovaknak is mondják. Erdélyből kerültek az Alföldre, de nem sok van itt belőlük. Termetük kicsiny, színük leginkább sárga vagy fekete, nyáron napsütött barna. Kis igényűek. Igázásra a homoki parasztoknál igen megfelelnek, mert fürgék, hosszú életűek. A 18 évest is el lehet adni 9-10 éves számban, mert életkorát a szakértők se tudják a fogairól megállapítani. Gondviselés mellett 30-40 évig elél. Más lovak majdcsak fél annyi ideig élnek. Minél nagyobb a ló, annál rövi- debb életű. Kevés benga és csökönyös került köztük. Kitartó, kisigényű lovak. 112
