Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
Összegzés
tanyák és tulajdonosaik jegyzékét a 3. mellékletben közlöm.) Ez a korábbi évtizedekhez viszonyítva mérsékelt ütemű tanyafejlődést jelent, hiszen 1832 és 1853 között 209, 1853 és 1870 között 201 volt a tanyák számának gyarapodása. A közlegelők kiosztása tehát továbbra sem adott a korábbinál nagyobb lendületet a tanyásodás folyamatának. * 1870-ben a pusztai népesség nagyobbik hányada éves béres, kertész és azok „foglalkozás nélküli” leszármazottja, 14 éven alóli gyermeke volt. Az összeírt 668 kertész 275 tanyában lakott, s ezek közül 153 tanyában csak a kertészek, túlnyomó- részt házaspárok éltek. A 705 tanyai béres nagy része viszont nőtlen férfi, családos béreseket jobbára úri birtokosok (pl. Baur János, Bergl József, a Hofmeister-testvérek, Tegzes István), nagygazdák (Bánóczki Mihály, Gyenizse György, Halász D. Ferenc) és özvegyasszonyok (özv. Fridrich Alajosné, Nagyapáti Imréné) foglalkoztatták, akik nem laktak tanyájukon. A pusztai tanyákon 1138 birtokost vettek számba, de mivel földbirtokosnak számított a gazda felesége és vele együtt élő nős, örökrésszel bíró fia is, a kinn élő birtokosok száma mindössze 500-520 személyre tehető. Megjegyzem, már az 1853. évi összeírás 461 földbirtokos gazdát talált a tanyákon. Ezek ismeretében megkérdőjelezhető Erdei Ferenc megállapítása, mely szerint „őslakos halasi csak végső szükség esetén ment ki a tanyára lakni...” 109 Információit az 1930-as években föltehetően e törzsökös, református gazda-réteg képviselőitől kapta, s ezek a módos gazdák mentalitására jellemzők is voltak. De a tanyára költözés korábbi tilalmaival való szembeszegülések, majd a tilalmakat enyhítő rendszabályok is mutatták: valójában sok halasi gazda költözött ki tanyájára, s nem csupán végszükségben, hanem azért, mert a gazdálkodás érdeke úgy kívánta. A tanyák jellegét elemezve utaltam rá, hogy sok tanyán a birtokos és családja együtt élt a béresekkel, a személyes szolgálatot ellátó cselédekkel, néhol a kertészekkel is, ezért a foglalkozás nélküli eltartottak közül a birtokos családjához és a cselédek családjához tartozó személyeket, a népszámlálás összesítője alapján, nem lehet pontosan számba venni. Annyi azonban megállapítható, több heterogén összetételű tanyai gazdaság vizsgálata nyomán, hogy a puszták 4562 főnyi népességének lényegesen nagyobb hányada élt földnélküli, béres és kertész családban, mint földtulajdonos paraszt családban. Erdei Ferenc a magyar tanyák társadalomrajzi szintézisében öt tanyatípust különböztet meg: a nagygazdatanyát, a haszonbéres tanyát, a kisgazdatanyát, a farmtanyát és a szórvány tanyát.110 Rendszerezése a tanyás birtok nagyságát, az életformát és a tanyán élők városhoz (belterülethez) való viszonyát veszi figyelembe. Könyvében a kiskunhalasi tanyákat elhelyezi ebben a rendszerezésben és leírja fő jellemzőiket. Forrásaim alapján ehhez most nem fűzök észrevételt, inkább az 1870. évi népszámlálásból kiindulva másfajta osztályozásra teszek kísérletet. Az ott élők foglalkozása szerint kétféle tanyai gazdaság volt 1870-ben a halasi pusztákon: olyan tanya, ahol csak a birtokos vagy a haszonbérlő és családja lakott és cselédeket foglalkoztató gazdatanya. Utóbbinak két fő válfaja állapítható meg: egyik 73
