Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A népesség vallási megoszlása
A redemptus birtokosok számára nemzedékeken át az állattenyésztés volt az elsőrendű gazdasági ágazat, a szarvasmarha- és a juhállomány jelentette a vagyont. Tanyáik körül azért hagytak nagy rétet és legelőt, hogy jószágaik tartását biztosítsák, a heverő marhákat pedig tavasztól késő őszig kiváltották a járásokra. Tanyáik külterjes, állat- tartó-szemtermelő jellegű gazdaságok, - akkor is, ha mellette pár száz négyszögöl gyümölcsöst, veteményest és fél, legfeljebb egy holdnyi szőlőt telepítettek. A meghatározó, a jövedelmet hozó ágazat, kivált a nagygazdáknál a marha- és juhtartás. A környékről érkező paraszt családok magukkal hozták a futóhomok megszelídítésének és megművelésének tapasztalatát és mivel zömmel kisparaszt, törpebirtokos sorból származtak, igyekeztek feltörni és művelésbe fogni a megszerzett föld mind nagyobb részét. Nekik a föld megművelése fontosabb volt az állattartásnál, miközben jószágokat is neveltek a maguk szükségletére és mert a homok termőképességének javításához szükségük volt trágyára. Ezek a katolikus családok feltörekvők voltak és termelési tapasztalataikkal a törzsökös redemptus birtokosoknál belterjesebb gazdálkodást honosítottak meg a halasi pusztákon. Hozzá kell tennem, hogy az 1775-ben beköltözött katolikusok közül 37 személy kapott földet a megváltáshoz való hozzájárulás arányában,91 tehát katolikus jövevények is szereztek redemptus-jogot. Számuk azonban alig több mint egytizede azoknak, akik az 1745. évi megváltakozásban részt vettek (326 fő). Fentebb említettem, hogy az 1900. évi egyházi anyakönyvek tanúsítják: a katolikus nők több gyermeket szültek, mint a velük azonos korosztályú református nők. Református családokban a születéskorlátozás a Dél-Dunántúlon (Ormánság, Sárköz) lett gyakori és a 20. században a falusi népesség számottevő fogyatkozását okozta. Ismert, hogy ennek gazdasági-társadalmi okai voltak. A jelenség halasi hátterét a történeti demográfia eddig nem vizsgálta, magam is csak a tény megállapítására szorítkozom.92 A katolikus asszonyok nagyobb szülési hajlandósága, gyermek-szaporulata mindenesetre a reformátusokétól különböző mentalitást fejez ki. A pusztai népesség római katolikus többségének számottevő, föltehetően legfontosabb összetevője az, hogy a 705 béres és 668 kertész nagyobbik hányada katolikus val- lású volt. Az eddigi helytörténeti írások sommásan azt állapították meg, hogy a törzsökös református birtokosok szolgálatában túlnyomórészt katolikus zsellérek, cselédek dolgoztak. A sommás általánosítás korrekcióra szorul. Bagi Gábor aláhúzza a redempció kora társadalmának tagolt voltát: a birtokos redemptus és a részterheket vállaló, jórészt birtoktalan irredemptus réteg alatt volt egy népes, ingatlannal nem rendelkező zsellérség. Akik házzal sem bírtak (subinquilinu- sok), azok közül kerültek ki a tanyai kertészek, tanyai és városi éves szolgák (béresek). Több pusztában az 1830-as években jelentős a református lakosok száma: Füzesben 124, Kisteleken 128, Felső Szálláson 116 fő.93 A gazdák tanyájukra költözését abban az időben a városi tanács tilalmazta. Ugyan tudjuk, hogy ennek ellenére több gazda kivette magát tanyájára - pl. 1810-ben 19 gazda „maga tanyáján” lakott -, de a három fenti pusztán számba vett 368 református lakos többsége bizonyosan cseléd lehetett. 61
