Juhász Antal: A Halasi puszták az 1870-es években - Thorma János Múzeum könyvei 38. (Kiskunhalas, 2013)
A népesség vallási megoszlása
A NÉPESSÉG VALLÁSI MEGOSZLÁSA A lakosság hódoltság alatti elpusztulása, részben elmenekülése után Halast a 17. század végén dél-dunántúli, főként Baranya megyei református családok népesítették be. Az 1750-es évektől adatolható a római katolikusok beköltözése.78 A korszak történész kutatója megállapította: „A törzsökös reformátusság hosszú ideig megőrizte a legfontosabb gazdasági és politikai pozíciókat, míg a betelepülő katolikusok elsősorban a református gazdák szolgálatába álltak, mint juhászok, zsellérek.”79 A katolikusok száma a 18. század végén és 19. század első évtizedeiben, a természetes szaporulat mellett, bevándorlás révén is gyarapodott. A népesség növekedésében a járványok és a szélsőségesen száraz esztendők: pl. az 1797. évi szárazság, s emiatt az állatállomány jelentős mértékű pusztulása okoztak megtorpanást. A reformátusok 1667 körül, a római katolikusok 1770-ben építettek templomot. Az 1830-as években a Halashoz tartozó pusztákon a római katolikusok száma már meghaladta az ott élő reformátusokét.80 Ebben szerepe volt a Jászkun Kerület és a városi hatóság a gazdák tanyára költözését tiltó rendeletéinek is. Ezek a rendelkezések ugyanakkor engedélyezték a cselédek, kertészek tanyán lakását. Jóllehet számos redemptus gazda vétett a tiltó rendszabályok ellen, az összeírok 1808-ban és 1810-ben a tanyákon túlnyomó részben juhászokat, gulyásokat, kertészeket, béreseket vettek számba. 1810 márciusában Alsó Szálláson 5 tanyán a gazda és családja lakott, 61 tanyán pedig feleséges, családos cselédeket írtak össze. Utóbbiak közül 27 kertész, 25 juhász, 13 béres, 3 gulyás, 1 lakos, 1 kapás, 1 konvenciós, 5 megjelölés nélküli cseléd volt.81 Ok nagyrészt jövevény katolikus családokból származtak. 1853-ban a Jászkun Kerület összeíratta a tanyákat és az ott lakó férfiakat. Az összeírást puszták szerint végezték és feljegyezték a férfiak nevét, foglalkozását, illetőleg társadalmi státusát, vallását, gyakran életkorát is, ezért kiváló forrás a vizsgálatainkat 25-30 évvel megelőző időből a puszták népességéről, a férfiak foglalkozásáról, vallási hovatartozásáról.82 Felső Szállás, Pirtó, Bodoglár és Tajó pusztában összesen 230 földbirtokos gazdát írtak össze. Közülük 137 római katolikus, 93 református vallású volt. Ugyanezeken a pusztákon 57 földműves haszonbérlő lakott, akik közül csak 2 volt református, a többi katolikus. A birtoktalan, tanyán élő cselédembert az összeírás lakókertésznek jelöli: e négy pusztában az összeírok 81 kertészt vettek jegyzékbe: 72 római katolikus, 8 református, 1 evangélikus vallású volt. A kinn élő férfiak vallásfelekezete a többi pusztában hasonló arányokat mutat, a lakókertészek között különösen szembetűnő a katolikusok magas aránya. A Kiskunhalas története című tanulmánykötet 2. és 3. kötetében 1835-ből, illetve 1853-ból kimutattam a pusztákon élő római katolikusok és reformátusok lélekszá- mát.83 Forrásul a váci egyházmegye sematizmusait használtam. A sematizmusok adatsorait az 1870. évi népszámlálás községi áttekintésének megfelelő rovataival összevetve föltűnik, hogy az 1853. évi sematizmus Tajó és Gőbölyjárás pusztában több lakost tüntet föl, mint amennyit az 1870-es népszámlálás regisztrált. Tajón az 1853. évi sematizmus 687 római katolikus, 10 református, 16 evangélikus vallásút, összesen 710 55
