Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
túrákat nem szereti, mert lekicsinylését látja bennök. Barátságos ölelésre önként kitárja a keblét, de undorodik, ha erőszakosan törnek kegyei után. Szemérmes, mert látják, s ezért láttatni akarja, hogy szemérmes. Szóval, lényeg nála a forma, ennek sérthetetlenségéért feláldozza természetes hajlamait és önálló egyéniségét. így hát a vak csak azt vetheti a világtalannak, hogy a társadalmi vonatkozásokban tapintatosabb, fogyatkozásai elpalás- tolásában járatosabb, hibái és bűnei leplezésében találékonyabb, erényei fitogtatásában ügyesebb”. No ez derék! Ilyen vagy te, Nagybánya polgári társadalma! íme Ajtay dr. tartja a tükröt, megláthatod magad benne. Ha az idézett nagyhangú galimatiászban csakugyan Nagybánya társadalmának vonásait bírnám felfedezni, aminthogy sehogyan sem bírom, szinte örülnünk kellene, hogy nem öltöttük magunkra az „évszázadokon át kiforrott speciális jelleget”. Nem, Ajtay úr, nekünk, sablonokat nem ismerő piktoroknak sokkal jobb véleményünk van Nagybánya tiszteletre méltó társadalmáról. Ha e társadalom csakugyan olyan volna, mint aminőnek ön megrajzolja, ahhoz képest a hipermodern áramlatok kigőzölgése is pármai ibolya! Az is sajátságos, hogy Ajtay dr. szerint mit kell nekünk respektálni. „A társadalom átlagos meggyőződését, a közfelfogás dogmatikus tételeit. A nagy környezet külső és belső tartalmát, mely lehet esetleg képtelen, sőt elítélendő is, de tömeges jelentkezésében magával sodor, mint a rohanó patak, mely csak a hatalmas sziklatömbbel nem bír. Vagy talán ilyen tömbök a sajátos egyének?” Valóban mosolyra kelt Ajtay dr. érvelése, mely már az abszurditással határos. Bizony, mi az ilyen átlagos meggyőződéseket legkevésbé sem fogjuk respektálni, s szívesen vállalkozunk a sziklatömb szerepére, melyen az esetleg helytelen, rossz és elítélendő belső és külső tartalom megtörik. Több logikát kérnénk, és egy kis udvariasságot, sajnos, ezúttal mindkettő hiányzik cikkéből. Ha valaki az általunk sok fáradsággal s nem kevesebb áldozatkészséggel fenntartott festőiskoláról beszél, joggal elvárhatnánk, hogy komolyan beszéljen, és ne szincerizáljon. Ez a művészet érdeke, ez a város s a társadalom érdeke is. Aki e magaslatra nem tud felemelkedni, az ne tolja fel magát a háziúr szerepébe, ne beszéljen tótokról, mert ha nem is tótul, de könnyen csehül járhat. Thorma János • dr. Ajtay (Ajtai) Gábor ügyvéd, az 1908-ban indított Nagybányai Hírlap című hetilapjában is több, a művésztelepet és az idősebb generációt bíráló cikk jelent meg. • szincerizáljon: bizalmaskodjon, adomázzon • Thorma Ajtay Gábor dr. Festőink körünkben című (Nagybánya és Vidéke, 1906. júl. 22. XXXII. évf. 29. sz. 1.) cikkére reagált. Hogy nehezen szánta el magát, mutatja az alábbi nyilatkozata: Dr. Ajtai Nagy Gábor úrnak már kijelentettem, hogy hírlapi polémiába nem bocsátkozom, így valótlan állításaira ezúttal sem reflektálok. De kijelentem azt, hogy nem tartom őt illetékesnek kinyilatkoztatásokat tenni arra vonatkozólag, hogy mi a korrekt, és mi az inkorrekt eljárás az iskola ügyeiben. A kolónia ügyének sincs szüksége elfogult és hozzá nem értő ember beavatkozására. Végül a Nagybányai Hírlapnak külön beszámolót nem fogok tartani. Majd idejében, illetékes helyen megfog történni, és nyilvánosságra lesz hozva, amint az eddig sem maradt el. Thorma János MNG Adattár 7533/55 Thorma végül is tehát nyilvánosan válaszolt (Nagybánya, 1906. júl. 26. IV. évf. 30. sz. 3-4.), ám a cikkíró további megjegyzéseket fűzött a válaszához. Nagybányai sajtó 1. 407-409. 80
