Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Van szerencsém az igen tisztelt Igazgatóságot értesíteni, hogy a folyó év febr. hó 28-án kelt levelem értelmében az „Aradi vértanúk” című festményem 1906. év június hó 1-től a fent nevezett Képtár tulajdonát képezvén, a Műcsarnok titkári hivatalát felhatalmaztam a festmény átadására. Az átvétel iránt méltóztassék intézkedni. Mély tisztelettel Thorma János SZMKl 790/1906. 113. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1906. júl. 12. Édes Pista! Az én lustaságom ellen nincs orvosság. Mindig akarok írni neked, és mindig elmarad. Itt, Bányán semmire sem lehet jutni. Legalább nekem nagyon nehéz. Hangulatom olyan, amilyen az időjárás. Tehát erről jobb nem írni. Célom nincs, tehát energiám sincs, mondhatom. Kutya egy állapot. No, de hallom, hogy jössz, de legalább a jegyet minél előbb vedd meg, ne készülj olyan rettenetes soká, mint szoktál. Egyszerűen hagyj ott mindent, idehaza aztán majd kibeszélem magam veled. Vaksi ma estére ígérte érkezését, milyen kár, hogy nem egy időben vagytok itt. Gyula nem jött el eddig, azt hiszem, már nem is jön. Lehet, én is le fogok menni a télen Rómába. Most, hogy ismét ott leszel, nem akarom elmulasztani az alkalmat, hogy meglátogassalak. Egyébként itt most nagy élet van. Körülbelül 80 festő lopja itt a napot. Perlrott, úgy hallom, kapott az államtól ösztöndíjat, roppant boldog. Tegnap még meg is borotválkozott, ezután sétált. Szóval, nem tud hová lenni a boldogságtól. Nagyon kedvesek ezek a szegény jó fiúk, csak már a tehetségüket is mutatnák ki. Börtsök meg Réthy próbálnak valami képet. Bízom bennük, ezek legkomolyabbak, jól is dolgoznak. A tenisznél most a jó piktorok dominálnak, ez mind jó lenne, csak kedves nejeik ne dominálnának. Borzasztó az, ha az asszonyok kezdenek vénülni. Pláne, akik azt képzelik magukról, hogy még mindig ellenállhatatlanok, annyi rossz tulajdonság ül ki rajtuk, hogy az rettenetes. Vagy csak azért látszik olyan soknak, mert már mellette egyéb semmi sincs. Én már nem is szeretek oda menni, ha volna más szórakozásom, bizony engem soha nem látnának. Borzasztóan hülyék vagyunk, én, más, mindnyájan egyformán. Ostoba és élettelen az élet. Szeretnék látni egy embert, aki lelkesedni tud. Akármiért, mindegy. Mellékelve küldöm neked ezeket az idő- és állapotjelző papirosokat, a külső oldalukon írd alá, és a leggyorsabban szállítsd vissza. Éppen egy hét van a lejáratig, ezért rögtön dugd be egy borítékba, és küldd, ha írni is akarsz, azt inkább külön levélben tedd, mert félek, emiatt késni fognak. Egyébként egészséges vagyok, egypár hét óta felhagytam a borivással, mert nem tudtam dolgozni, most várom a szentlelket, talán így hamarabb megszáll. Ölel szerető barátod, Jancsi • Vaksi: ismeretlen személy beceneve • Gyula: Schönherr Gyula történész • Perlrott: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) Kosztánál, majd 1904-től a nagybányai művésztelepen tanult. Ferenczy javasolta ösztöndíjra az 1905-ben festett Cigányok című képe alapján. MNG Adattár, Itsz.: 7524/1955 Nagybányai levelek 100. 78
