Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)

Thorma János levelezéséből

bírom elfeledni azt az eleven érzést, ami ebből a szoborból áradt felém. Ilyen nehezen még sohasem váltunk el. Ahogy az utcára értem, kitörtek a könnyeim, s alig bírtam visszatar­tani, hogy hangosan ne zokogjak. A Pont des Ártson szembe jött egy csomó ember, meg egy kövér rendőr, annyira nézett, hogy ki kellett kerüljek a híd széléig, és elfordítottam a fejemet, hogy ne lássanak. Vége szakadt életem legszebb idejének. Minek is kezd az ember, ha minden elmúlik. Most megyek a piszokba. Kezdődik a küzdelem és a képmutatás. A viszontlátásig ölel szerető barátod, Jancsi MNG Adattár 7597/1955 Radocsay 1953.407. 93. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1904. júl. 2. Édes Pista! Bizony, szomorú hangokat pengetsz a leveledben, de azt hiszem, már azóta a rossz java ré­szén átestél. Majd csak vége lesz már ennek a szomorú munkának, legalább jobban fogod élvezni a nagybányai életet. Különben mondhatom azt is, hogy itt sincs semmi gyönyörű­sége az embernek. Fene mód unalmas az élet. Még a nyaralók sem jöttek meg. A tenisznél ugrál néhány kezdő. Károly most végképp szakított a tenisszel, úgy beszélik rossz nyelvek, hogy a felesége félti, s ez lenne az oka. így hát nincs mit tennie, issza az öreg a jó tejes kávét, és dolgozik. Szombatonként Gellért Bélával szoktam berúgni a vendéglőben, válto­zatosság kedvéért. Különben csendesen dolgozom, csak ne lenne olyan kutya meleg. Ha még forgatni lehetne a műtermet a nap után, nem bánnám, mert ott elég jó hűvös van, de ha ki kell költöznöm a napra, azt nagyon érzékenyen veszem. Ezzel azután el is mondtam magamról mindent. Mióta elmentél, minden úgy van, mint azelőtt, s ez még részben az a mese, mert ha valami előadja magát, az rendesen kellemetlen rám nézve. Talán szeptem­berig csak megleszek valahogyan, azután ismét megszaporodik a gondom. A Grünwald címét ma sikerült megkapnom, u. i. leveledet tegnap este kaptam csak meg, mert délután kint jártam korrigálni. Corso D’Italia 139. A mennydörgős mennykő csapkodjon minden kópiába. Képzelem, hogy micsoda kíno­kat állsz ki, de hát én is csak azzal vigasztalhatlak, hogy majd csak vége lesz. Igazán az ember soha nem tud okosat kitalálni. Csak azon az egyen csodálkozom, hogy vágysz az emberekkel beszélni. Én legboldogabb voltam a télen Párizsban, amikor két hétig nem hallottam senkinek a bolond beszédét. Persze, ott nincs semmi más szórakozás, abban a komisz német városban. Hát ha már a baj megesett, ezt keresztül szenveded, adja az Isten, hogy idehaza kárpótolva légy. Ma este érettségi bál lesz. Én felmegyek, ismerősök közül nem tudok senkit aki feljönne, csupa idegen fiúk ezek, alig van köztük számottevő nagybányai. A viszontlátásig ölel szerető barátod, Jancsi • Károly: Ferenczy Károly • Gellért Béla: Thorma nagybányai barátja MNG Adattár 7760/1955 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom