Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
tartotta össze, hiszen valójában sem közösen vállalható művészeti program, sem együttlakás, művésztelepi centrum megléte, sem oktatás nem fűzte egybe őket.26 A korabeli helyi sajtó kizárólag „felsőbányái művészekről” beszél, ám az utókor megpróbálja legitimálni, és egyúttal művészeti közösséggé emelni laza együttesüket, az „ellentelepet”.27 A kiállítások terepe egyébként is mindig konfliktusokkal terhelt, hiszen az igényes alkotó (Thorma ilyen volt) csak tisztázott, és a nagybányaiak számára is méltó körülmények között megszervezett kiállításon igyekezett részt venni (pl. Collegium Artificum Transylvanicorum 1921, Nagybányai Festők Társasága kiállítása, Kolozsvár, 1930. IV. 13-23.). E levelezésből kibontakozóan sajátos története van annak, hogy a román képző- művészeti életbe hogyan és miként sikerült bekapcsolni a nagybányai művésztelepet vagy egyes alkotóit. (A bukaresti országos szalon kiállításain nem tudtak együtt, elveiknek megfelelően, közösen szerepelni, csupán egyedül Thorma állított ott ki egy alkalommal (Salonul 1925, Bukarest.) A 411 levél többsége a Thorma által nehéz körülmények között egyedül vezetett nagybányai művésztelep hétköznapjaiba kalauzol: a tanítványok fogadásába, gondjaiba, közös megnyilvánulásaikba, a tanítás problémáiba (legélesebb a Harsányi-Boromisza konfliktus), a kolónia és a szabadiskola egyre nehezülő körülményeibe, szűkülő lehetőségeikbe, és természetesen a torzsalkodásaikba is (ellentét a felsőbányái festőkkel, Krizsán Jánossal stb.). A Nagybányai Szabad Festőiskola státusának változásáról (1927-ben az akkor még élő alapítók, Thorma és Réti megszüntették), annak okairól ugyanúgy beszámolnak a levelek, ugyanolyan természetességgel, ahogyan Réti nem mulasztja el a budapesti Képző- művészeti Főiskola tanáraként, illetve rektoraként a magyarországi művészeti élet visz- szásságairól értesíteni Thormát. A nagybányai alapító mesterek közül egyedül Thorma maradt az impériumváltás, az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés végrehajtása után Nagybányán, vagyis akkor már Romániában. Hollósy 1902-ben nem tért vissza Nagybányára, ezért az ott maradtak megalapították a Nagybányai Szabad Festőiskolát, amelyből Iványi Grünwald Béla 1909-ben Kecskemétre távozott, Ferenczy Károly pedig 1917-ben meghalt. Réti István 1913 óta tanított a Képzőművészeti Főiskolán, de néhány nyáron segített, illetve helyettesítette Thormát a szabadiskolai korrektúrában. Thorma román állampolgár lett, és töretlen szorgalommal, művészi következetességgel dolgozott. Több száz növendéknek segített a rajzolási és festészeti alapismeretek megszerzésében vagy a megerősítésében, begyakorlásában. A nagybányai szabadiskola, hagyományainak megfelelően, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül fogadott növendékeket. Az akkori Magyarországból a Képző- művészeti Főiskola hivatalosan már nem tudta nyári gyakorlatra küldeni a tanítványait, mint korábban tette.28 Ráadásul megnehezedett a Nagybányára utazás, erre való utalást a levelek is tartalmaznak. Nagy számban jelentkeztek viszont a román főiskolák hallgatói, Bukarestből, Iasi-ból és Kisinyovból. Rengeteg főiskolai hallgató tanult, folytatott nyári gyakorlatot 1927-ig Thorma János (és segítői, Réti István, Ziffer Sándor stb.) keze alatt. Ezért is nőtt meg a román kulturális vezetés érdeklődése Nagybánya iránt, ami elsősorban a Thorma - Emil Isac levelezésben érhető tetten.29 Ugyanis Erdély művészeti főfel26 Egy közösen használt iskolai tanterem-műterem a legfontosabb közös hányadosuk, de ettől még nem felel meg a korszak művésztelep-minimumának. Murádin Jenő: A felsőbányái művésztelep. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006. 27 A Felsőbányán is megfordult Pirk János festőművész használta ezt a fogalmat egy levelében. MTA BTK MI MKCS-C-I-97 28 A hallgatók nyári gyakorlatának a megszervezését a főiskola által átvett Kecskeméti Művésztelepen és az új alapítású miskolcin oldották meg ezentúl. 29 A levelek ebben a terjedelemben itt kerülnek elsőként közlésre. 320
