Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
Aulich... Damjanich rozoga szekéren... Pöltenberg a nyakát tartja már kevélyen, A hóhér kötelet illeszt már nyakára, Száradjon el keze! Ezer átok rája! Pöltenberg megszólal: „Itt vagyunk mindnyájan! Úgy-e sötét kép ez ünnepi pompában? Lángszívű művésznek fennkölt alkotása, Könnybe, vérbe mártott bús ecsetvonása. Ne feledjétek el a nemzet borúját!” „Ne feledjétek el!” mind utána zúgják. Árként hömpölyögve gyűlnek, gyülekeznek Örömünnepére a magyar nemzetnek, Fehér kócsagtollas, kalpagos leventék, Vállukon féloldalt selyem, bársony menték, Aranyos pruszlikban asszonyok, leányok Mosolyognak, mint a réten a virágok. Nagy kíséretével a király is ott van, Gyönyörködik a szép, fényes csarnokokban, Mind ott a magyar kéz, elme haladása. A haladó kornak gazdag alkotása, De valami panasz zúg a levegőben, Mint mikor szél sóhajt, zúg a temetőben. Fényes csarnokokból itt is, ott is árnyak, Aradi vértanúk nagy suhogva szállnak. Nagy Sándor megszólal: „Itt vagyunk mindnyájan Ugy-e sötét kép ez ünnepi pompában? Lángszívű művésznek fennkölt alkotása, Könnybe, vérbe mártott bús ecsetvonása. Miért dugtatok el? Nem akartok látni? Hisz a szabadságnak voltunk katonái. Hát azért harczoltunk, hogy így arcul vágtok? Hát azért haltunk meg, hogy eltitkoljátok? A hazáért halt meg karunk, szívünk, agyunk, Magyar dicsőségnek részesei vagyunk. Féltetek talán a kétfejű madártól, Kétfejű madárnak vijjogó hangjától? Ismerjük, ismerjük! Rászállt bitófánkra, Halotti énekünk volt a vijjogása. Kétfejű sastól ti miért tartanátok? Hisz erősebb, régibb a ti koronátok! Ne feledjétek el a nemzet borúját!” „Ne feledjétek el!” mind utána zúgják. Ragyogó Budapest pazar fényét szórja, Robog a királynak aranyos hintója, 318
