Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról
Gräber Margit 1924-ben végleg hazatértünk Pestre (értsd: férjével, Perlrott Csaba Vilmossal). Műtermet béreltünk az Andrássy úton. Dolgozni kezdtünk, és innen utaztunk nyáron Nagybányára, télen Párizsba. Mikor még növendék koromban először jártam Nagybányán, elmenvén egy deszkakerítés mellett, meg tudtam állapítani, hogy az a festő, aki a kerítés mellett dolgozott, nem hozott magával rongyot, és az egész színskálája leolvasható volt a kerítésről. Itt a festőket nagy szeretettel fogadták, igazi erdélyi kedvességgel bántak velünk. I...I Azok közül a városok közül, ahol megfordultam, Nagybánya nőtt legjobban a szívemhez. Sokszor feltűnik emlékezetemben a nagybányai halottak napja és a Kereszthegy tövében lévő temető, a kék alkonyaiban, gyertyafényben, vagy a Veresvízre vezető út, zúzmarás fáival. /.../ Rám nagy hatást tett Thorma János. Őt hatvanéves korában ismertem meg, még akkor is gyönyörű szál férfi volt, és a világ legkedvesebb embere. Vacsorára látott vendégül bennünket, Kmettyékkel együtt, és megmutatta műtermében a munkáit, köztük a Talpra magyar!-t, ezt az óriási történelmi képet, amin egész életén át dolgozott, de nem tudta befejezni. Ugyanúgy, mint Hollósy, akinek csodálatos vázlatait ismerjük, a Rákóczi-induló című kompozícióhoz készített tanulmányokat, de azt hiszem, a kép soha nem készült el. A történelmi festészetnek kevés nyoma maradt Magyarországon. (Gráber Margit: Emlékezések könyve. Gondolat, Bp., 1991. 12., 14.) Mándy Laura Megindultunk apuval a festőiskola felé, ami a hídon túl volt. Olyan hatalmas helyen feküdt a telep, fákkal tele, s nekem úgy tűnt, mintha egy gyönyörű fürdőhelyen járnék, itt-ott egy pár villaszerű épülettel. Ott megkérdeztük, hogy Thorma mester műterme hol van. Egy alacsony épület volt, mindjárt a bejárathoz közel. Az első szárnyában Krizsán festőművész lakott a feleségével, K. Csikós Antóniával, a másikban Thorma mester. Bekopogtattunk, az ajtót Mari néni, a szakácsnéja nyitotta ki, aki beszólt a mesterhez, hogy keresik. Kijött Thorma mester, és bevezetett a műterembe bennünket. Mintha most is látnám szálas alakját s ezüstösen csillogó dús haját, ami a sötét archoz oly jól állt. A festőművészek fejedelme. Úr volt, megjelenése, minden mozdulata, egy feltűnő jelenség, egy gyönyörű férfitípus. Ilyen volt Thorma mester! Nagyon kedvesen fogadott bennünket, és még egy jó helyet is ajánlott, Égli Mucinénál. Még mondta, hogy rajzlapokat a főtéren lévő Frankovics üzletben lehet beszerezni. Megköszöntük útbaigazítását, és elbúcsúztunk azzal, hogy másnap reggel jövök. Reggel aztán mentem a festőiskolába. A festőnövendékek műterme, a festőiskola, ahol tanultunk, külön épületben volt, és távolabb a művészek műtermétől. A második bejárat közelében állt az a nagy épület, amelyben nagy műterem volt. Volt három kisebb és egy hatalmas, nagy, üvegtetős műterem, ahol 100-an is elfértünk volna. Thorma Mester egy kisebb terembe vezetett, ahol egy öreg, szakállas cigány ült, és fejet festettek a növendékek róla. Azt mondta a mester, hogy úgy rajzoljam, ahogy látom. Én bizony, azt sem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Hát firkáltam, ahogy tudtam, állandóan töröltem, és újból kezdtem, valahogy mégis megrajzoltam, ahogy láttam. Ezt a fejet egész héten rajzoltuk. Bizony nehezen ment a munka, a többieknek sokkal jobb volt a rajza, 308
