Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Kortársak, tanítványok Thorma Jánosról
bök. Kiss Károly, Pirk János és Beer festőművészek szerepeltek tanúként az igazolásnál. Az elhunyt művész felesége, Kiss Margit beszél: Adósság...Betegség, hitelezők...Az eladott képek ára törlesztésre kell. Milyen érdeklődés mutatkozik a képek iránt? Mindig van közönsége a kiállításnak. Ezért is kell meghosszabbítani a kiállítás idejét. Thorma János képei eddig itt voltak a Megyeháza üvegtermében, itt azonban lejárt a kikötött idő, s ezért átköltöztünk az egész anyaggal a volt Újságíró Klubba. Ott még két hétig tartjuk nyilvánosság előtt a saját festményeimmel együtt. /.../ Mi volt Thorma János utolsó műve? Tavaly tavasszal, mikor már veszélyessé vált a vesebaja, egy reggel szélütés érte, úgy vettük le a nagy festőállványról. Hatszor négy méteres képen dolgozott, ez a képe, a Talpra magyar volt az utolsó nagy műve, s minden vágya az volt, hogy ezt befejezhesse. Hány éve készült a kép? Ezelőtt harmincöt évvel kezdett hozzá. Az első kísérletet megsemmisítette, a második vászon festését a háború kitörésekor abba kellett hagynia. Az impérium átvétele után Debrecenben volt a félig kész kép, s már azt hittük, hogy nem is fejezheti be Nagybányán, de Vajda Sándor, volt miniszterelnök engedélyt adott a kép hazaszállítására, s azóta megint dolgozhatott rajta. Mennyit dolgozott naponként? Nagyon sokat. Reggel hatkor már az állványnál volt, s néha késő esti órákig festett. Természetesen, nem szentelhette idejét teljesen a nagy képnek. De ezt szerette volna befejezni mindenáron, még akkor is, amikor az orvosok már megmondták, hogy három napja van még, aztán jön a halál... Mindig reménykedett... A Talpra magyar Budapesten ez év februárjában a Műcsarnok téli tárlatán került a nyilvánosság elé. A kritikusok hibájául rótták fel a már halott művésznek, hogy a kép nem befejezett mű. De arról nem tudtak, hogy halálos betegen is dolgozott rajta, s csak a halál akadályozta meg abban, hogy az utolsó ecsetvonásokat végighúzza a vásznon. Ezt a „jóhiszemű” bírálatot jellemző tünetnek mondhatom. Ennek köszönhető, hogy az erdélyi művész nagy képének pesti kiállításáról csak kevesen tudtak... Párizsban is szeretnék kiállítást rendezni, mert meggyőződésem, hogy a megboldogult férjem nevét a külföldnek is ismernie kell. Kiss Margit a tanítvány beszél a mesteréről: Minden téma érdekelte. Az élet különböző megnyilvánulásait festette, s nem voltak különösen kedvenc területei. Szerette a tavaszi égboltot csipkés felhőivel, s ha hirtelen vihar 287
