Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
272. Thorma János a Szinyei Merse Pál Társaságnak (levélfogalmazvány) Nagybánya, 1926. dec. 29. Kedves Barátaim! Mélyen meghatott az a szeretetteljes baráti üdvözlet, amellyel engem 25 éves tanári jubileumom alkalmával kitüntetni kegyesek voltatok, midőn Európának ezen elismerő művészegyesülete a legelső, engem egyik tagját kitüntető szavaival elhalmozott, az önzetlen, igaz művészek nagyságáról tett tanúbizonyságot. Ezen kedves és nagy lelketekhez méltó üdvözletét Karácsony estéje előtt pár órával hozta meg az Angyal. A Ti elismerésetek e díszes páncélos ruhába öltöztetett az én magános őrhelyemen. Újabb erőt, bizalmat öntöttetek belém, látva azt, vannak barátaim, akik figyelemmel kísérik az én erőfeszítéseimet, és amikor kell, segítségemre is sietnek. Felöltöztettetek. Szívetek egész melegével béleltétek ki azt, hogy ne féljek, ne fázzam. Az ünnepnapokra megmutatom benne magamat, mert a nagy megtiszteltetés úgy kívánja. Azután elzárom, megőrzőm szépen, és ha majd meghalok, ebben temessetek el, hogy ilyen legyek én, ha majd feltámadok. Addig pedig folytatom a munkámat, újult erővel, bizalommal a művészet nagy hámorában kalapácsolom, formálom tovább a vasat. Szeretettel ölellek szívemre Benneteket, Isten áldjon meg mindnyájatokat. Thorma János Rácz Albert: Thorma János naplója. Korunk, 1979/3. 204. 273. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya,1927. jan. 7. Édes Pista! Még januárban álmodoztam az elmúlt szép római napokról, sehogysem akarózott a szememet kinyitni, hátha sikerül folytatni az álmot, mikor karácsony estéje előtt pár órával bekopogtattak hozzám Szinyeiék az üdvözletükkel. Egész váratlanul jött. Én már rég leszámoltam a jubileummal, amikor a nyáron megengedtem a tanítványaimnak, hogy egy kicsit megcibáljanak, meghúzogassák a fülemet. Ezen kívül semmire sem számítottam, de nem is lettem volna kapható ünnepeltetésre, különösen a mostani egészségi állapotommal nem. Mégis kedvesen hatott ez a távoli üdvözlet reám, mert amellett, hogy igen szépen szóllottak hozzám, csak annyi fáradságomba került, hogy elolvastam. Természetes ez nálam, hogy ilyenkor a könnyeim kicsordulnak, egy kicsit zokogtam is, úgy hogy Margit ijedten, sírva szaladt hozzám, hogy talán valami rossz hírt kaptam. Csak nehezen tudtam lassankint megmagyarázni, hogy milyen nagy megtiszteltetés ért, és hogy milyen nagy város is ez a kis Nagybánya, amelyet ilyen csodás megtiszteltetés és ilyen páratlan elismerés ért. Ha a régi világ volna, erre már meghúzhatnák a harangokat is. Persze ma nincs itt mit várni. Ezeknek a .... őslakóknak, bányászoknak fogalmuk sincs arról, milyen csoda dicsőséget aratott Nagybánya. Te voltál elöl a kaszás, édes Pistám, Te vágtad a rendet. Olvastam a Magyar Művészetben megjelent két cikkedet, amelyben éleslátásoddal, vaskövetkeztetéseddel, súlyos érveiddel meggyőztél Nagybányának egy egész országot. Igazán ez volt az életemnek a legboldogabb karácsonya. De nemigen tudtam, mit csináljak az üdvözlettel. Zsebre nem vághattam a magam nevében csak úgy egyszerűen. Jött a karácsony harmadnapja: János. Nálam voltak Fülep Imre meg Börtsök. Ez a két ember, gon177
