Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Thorma János levelezéséből
Testiekről igazságos ítéletet igazán alig adhatok, az itt tartózkodási idejük rövidsége miatt, de fölöslegesnek is tartom, mert tanáraik úgy is nagyon jól tudják, milyen képességűek. És különösen fontos náluk az, hogy tanáraik ízlésének és kívánságainak eleget tegyenek. A tanítványok szabadsága bizonyos korlátok közé lévén szorítva, az egyéniség megnyilatkozására ritkán kerül alkalom. Pedig többen megleptek eredeti felfogásukkal, amit én nem is mulasztottam el minden alkalommal dicséretemmel tudomásukra hozni. A tanítványok összessége csinált jót, rosszat vegyesen, sokszor meglepően finom tehetséget árulnak el, mégis már a legközelebbi alkalommal egész rossz munkával lepik meg az embert. A tehetség még magában nem is elég, ha szorgalom nem járul hozzá. Pedig ez a leggyakoribb eset a piktoroknál. Majd mások a könnyelműségük és mostoha körülményeik folytán mennek tönkre. Viszont tehetségtelen piktorok szorgalommal, kitartóan, ügyességgel művészi névre és pozícióra tesznek szert. Az igazi tehetség nem az iskolában válik meg. A franciák mindent elkövetnek az iskoláikban a kiválasztás érdekében, mégsem a „Prix de Rome” nyertesei voltak a legjobb piktoraik. Az iskolában mindenkinek egyformán meg kell adjuk az eszközöket a boldogulásukra. Azok alkalmazásáról bizonyos eredményeket konstatálhatunk is, de azt soha sem mondhatjuk meg előre, hogy a tehetségével ki fog majd művészi alkotásokat produkálni. Pedig ez lenne az igazán fontos. Ez esetben lehetne csak kijelölni az érdemeseket, akikre fáradtságunkat, pénzünket áldozzuk. Én mindenkit pártolok, aki szegény és törekvő ember. Nem tartom azonban szükségesnek, hogy jómódú embereket, különösen hölgyeket, ilyen kedvezményekben, mint a stipendiumok, részesítsenek. A protekciót itt egyáltalán nem kellene figyelembe venni. Kedves soraidat, amelyben itt tartózkodásodról olyan kedvesen emlékszel meg, a mai napon kaptam meg. Nagyon sajnálom, hogy az autókirándulás elmaradt, s így nem volt alkalmam a méltóságos asszonyt is üdvözölhetni. Remélem azonban, hogy más alkalommal lesz szerencsém, addig is add át mély tiszteletem nyilvánítását és kézcsókomat. Szeretettel üdvözöl barátod, Thorma János Thorma János Múzeum Adattár 22918 257. Thorma János Réti Istvánnak Nagybánya, 1925. nov. 25. Édes Pista! A jövő évi nagybányai jubiláris ünnepség rendezéséről, itt az ideje, hogy gondolkozzunk. Hozzád fordulok tehát legelsősorban, és kérlek, értesíts, vajon hajlandók lennének-e azok a művészbarátaink, akikkel együtt, annak idején közösen alapítottuk meg Nagybányát, részt venni ezeken az ünnepségeken műveikkel és személyes megjelenésükkel is. Mind a kettőt nagyon fontosnak tartanám. De, hogy ez irányba a szükséges lépéseket megtehes- sük, elsősorban az ő elhatározásukat kell ismernem. Nagyon szeretném, ha erre az alkalomra lerándulnának Csók, Grünwald, Glatz és természetesen Te, és rajtatok kívül mindazok, akik Nagybányára szeretettel gondolnak vissza - minél többen. Úgy gondolom, május elejére lehetne tenni az évforduló napját, éspedig arra a napra, ha lehet, amelyiken először érkeztek Nagybányára a piktorok. Május 4- vagy 8-ára, már nem tudom most biztosan. A kiállításra vonatkozó ügyekben az itteni minisztériumokban eljárnék, hogy ne legyen semmi fennakadás a képek szállításánál. Tekintettel azonban a kiállítási helyiség /hármas műterem/ kicsiny befogadó képességére, csak egy-két művet kérnénk minden 167
