Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)

Thorma János levelezéséből

Most már csak arra kérlek: ne fesd át még egyszer a gyönyörűen sikerült figurális részt - ez kár volna - a hátteret, architektúrát hozzá stimmeled úgy, ahogy a figurális rész meg­kívánja és schlussü ölel igaz barátod, Szinyei Merse Pál • Szinyei Merse Rózsi 1918 nyarán a szabadiskolában dolgozott Nagybányán, és Thorma megmutatta neki készülő Talpra magyar! festményét. Erről lelkesen számolhatott be édesapjának. A Majális festője közelről. Válogatta: Szinyei Merse Anna. Budapest, 1989. 252. Nagybányai levelek 214. 205. Thorma János Németh Béla Szerkesztő Úrnak Nagybánya, 1918. dec. 5. Igen Tisztelt Barátom! A szerkesztésed alatt álló Nagybánya hasábjain szíveskedjél ezen pár sornak helyet adni. Azt a kérdést intézte hozzám egyik kedves barátom, hogy magyar művész létemre hogyan állhattam a nemzetközi szociáldemokrata párt zászlaja alá. Már a népgyűlésen meg kellett volna mondanom ezen lépésem okát, de a nagy közönség előtt való beszéd nagyon nehezen megy nekem, nincs meg a hozzá való gyakorlatom. Tehát írásban fogom a kívánt felvilágosítást megadni és álláspontomat nagyon röviden megismertetni. Aki figyelemmel kísérte az én művészi munkálkodásomat, észrevehette, hogy iíjú korom­tól fogva a társadalmi kérdésekkel, emberbaráti eszmékkel foglalkozom, és ezekért lelke­sedem. De fölöslegesnek tartottam a mai napig festményeimen kívül írásban is hirdetni ezen eszméket. Fölöslegesnek tartottam hasonló irányú pártba vagy egyesületbe beállani. A mai súlyos idők azonban nemcsak egyoldalú tevékenységet kívánnak. Számolva ezen körülménnyel, kötelességemnek tartottam munkába állni, mikor erre felhívattam, köz­bevetni magamat a társadalmi rend érdekében akkor, amidőn a nép elkeseredése a tető­fokára hágott. Félve, hogy egyesek éppen az én intenciómmal ellenkező tettekre ragadják magukat, s hogy szavamat felemelhessem, elfogadtam a szociáldemokrata párt választ­mányába való jelölésemet. Azon erős hittel vállalkoztam ezen megtisztelő állás betölté­sére, hogy vállvetve a párt tisztviselői karával és választmányi tagjaival, sikerül a rendet fenntartani, az indulatokat lecsillapítva a munkásság sérelmeit megegyezéssel, erőszak nélkül orvosolni. Nincs szükség semmiféle erőszakos cselekedetre vagy romboló munká­ra. Mi nem vagyunk nihilisták. A szociáldemokrácia a munkások emberi jogainak a teljesítését követeli. Követeli azoknak a törvényeknek a végrehajtását, amelyek tisztességes megélhetését biztosítják, művelődését előmozdítják, társadalmi függetlenségét megóvják. A szervezet kötelessége, hogy a mun­kásság nagy tömegében felhalmozott energiát koncentrálja, jó irányba terelve a köz javára értékesítse. Nem szabad egy ember életét sem elpusztítani, egy tégladarabot sem összemor­zsolni, minden emberre, minden darab téglára is szüksége van ennek a megkínzott, félig agyonvert magyar nemzetnek, romba dőlt hazának. Ha valaki vétkezett ellenünk, tegyük a jövőben ártalmatlanná ne folytassuk tovább a háborút, nehogy annak a bűneibe essünk. Elég volt a gyilkolásból, elég volt a rombolásból. Nincs ma egy ember sem, akinek életére szükségünk ne volna. Még a legnagyobb bűnösnek is meg kell bocsátani, hogy az ivadéka jóvá tehesse egykor szülője hibáját jobb, egy boldogabb magyar hazában. A társadalmi 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom