Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
rány” lett volna”. Thorma végül úgy oldotta meg a kérdést, hogy egy a Műcsarnok közelében fekvő étterem nagytermében állította ki a képet (az épületben ma a híres „Gundel” étterem van). Nagy tömegek nézték meg a képet a millenniumi ünnepségek alatt, a siker páradan volt, mind a sajtóban, mind a nagyközönség körében. Réti szerint „cikkek, tárcák, versek, ódák áradata dicsőítette a nagy alkotást és a fiatal művészt (...) Thorma neve országszerte ismertté vált.” Anyagi siker azonban nem mutatkozott, a képre nem akadt egyelőre vevő (csak 1931-ben vette meg a magyar állam, de erről majd később). 1896-ban Hollósy Simon hozzálátott egy régi tervének megvalósításához. Mint Bay Miklós írja, már évek óta foglalkoztatta a gondolat, hogy festőiskolájával Magyarországra költözzék. Valami olyszerűt képzelt, mint amilyet a németek Worpswedeben vagy a franciák Barbizonban teremtettek, mégpedig egy művésztelepet, ahol a fiatal magyar tehetségek megkapják a lehetőséget, hogy az országon belül a modern, magyar festészetet kialakíthassák. Müncheni magyar barátai lelkesen fogadták az ötletet, Thorma János és Réti István Nagybányát, állandó lakóhelyüket javasolták Hollósynak mint az új iskola magyarországi székhelyét. Egyelőre csak nyári tartózkodásra, a téli hónapokban visszavinné iskoláját Münchenbe. Hollósy elfogadta a javaslatot, és 1896 nyarán festőtársaival, Réti Istvánnal, Ferenczy Károllyal és Csók Istvánnal, valamint iskolájának kb. 30 növendékével elindult Münchenből. Budapesten Thorma János (akinek néhány hete páratlan sikerben volt része nagy képével, az „Aradi vértanúkkal”), Iványi Grünwald Béla, Lyka Károly, valamint további növendékek csatlakoztak hozzájuk és a csapat továbbutazott Nagybányára. Thorma és Réti elintézte előzőleg, hogy a város a társaságnak a vonatútra ingyenjegyet biztosított és egy ideiglenes, fából épített műtermet bocsájtott az iskola rendelkezésére. A több mint 50 fős csapat (köztük 20 külföldi, németek, oroszok, angolszászok, stb.) elhelyezkedett az előre kijelölt szálláshelyeken és az iskolában megindult a rendszeres munka. A festés nagymértékben a szabadban folyt („plain air” volt az ennek megfelelő divatszó), nem úgy mint Münchenben, ahol majdnem kizárólag műtermekben dolgoztak. Modelleket toboroztak, a növendékek megkapták a témáikat, felállították állványaikat a műtermet környező ligetben és nekiláttak a festésnek. Hollósy és festőtársai — Thorma, Grünwald, Ferenczy és Réti — mint tanárok korrigáltak, oktattak, tanácsoltak. A növendékek 5 korona havi tandíjat fizettek. Ebből és a város szubvenciójából (2000 korona) tartották fenn az iskolát. A budapesti sajtó egyre gyakrabban tudósított a különös művészeti mozgalomról, látogatók érkeztek, pl. a neves magyar festő, Szinyei Merse Pál, meg Kiss József, a költő. A kolónia szeptember végén oszlott fel, s nagyobb része visszatért Münchenbe, ahová Hollósy előreutazott. Elhatározták, hogy jövőre megismétlik a kirándulást, miután a magyar kultuszminiszter támogatását helyezte kilátásba. Thorma és Ferenczy Magyarországon maradt. 83
