Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
Most aztán nagyapám vette kezelésbe az ügyet. A nádpálca apám kamaszkorában ugyan már nem került alkalmazásra, de nagyapám szigorúan megparancsolta, hogy a gyereknek egész nyáron otthon kell tanulnia, annak érdekében, hogy esetleg a szeptemberi pótvizsgával eredményesen le tudja zárni az iskolaévet és ne kelljen ismételnie az osztályt. Hogy ne legyen kibúvó, nagyapám minden nap leckéket adott fel apámnak a kritikus tantárgyakból és este, vacsora után lekérdezte a napi eredményt. Tehát vége lett a csavargásnak, magolással teltek el az 1912. év szép nyári hónapjai, és ilyen zord körülmények közt a szerelem is elszállt. A pótvizsga azonban sikerült, apám tanulása meghozta az eredményt, amely nem volt ugyan fényes, de átcsúszott a vizsgán és nem kellett egy évet ismételni. Azonban új iskolát kellett keresni, mert a régi tanárokkal a viszony túlságosan megromlott. Apámat tehát átíratták és a hatodik osztálytól kezdve a budapesti Lónyay utcai Református Főgimnáziumba járt. Itt a tanulás megint simán ment, apám sikeresen végezte el a hatodik osztályt. Az 1913. év nyári hónapjaiban pedig a vakációnak néhány hetét a Kistarcsai Gép- és Vagongyárban töltötte. Ezt a lehetőséget apám Király Andor nagybátyjának, a gyár főmérnökének, akit közben igazgatóvá is kineveztek, köszönhette. Mint gyakornok megismerkedett az asztalos-, öntödei- és szerszámkészítő műhelyekkel és az egész gyárüzem működésébe betekintést nyert. A tervezőosztályon a különböző rajzszerszámokat és -módszereket ismerte meg. Azonkívül kisebb tervezeteket másolhatott, illetve változtathatott a mérnökök és a műszaki rajzolók felügyelete alatt. Apám nagyon élvezte ezt az érdekes munkát, amely különben is rajztehetsége végett kedvezett neki. így rajzképességét tovább fejleszthette kisebb-nagyobb feladatokon. Ezek a tapasztalatok hozzájárultak a mindinkább erősödő elhatározásához, hogy hivatásként a mérnöki pályát fogja választani. A gyárban töltött heteken kívül maradt idő utazgatásra is. Mint MAV-alkalmazott gyermeke ingyenjeggyel utazhatott az egész országban és így volt alkalma rövid kirándulásokat tenni a Felvidékre és Erdélybe. A nyár végén visszakerült az iskolába és a hetedik osztályban mint tantárgyat különösen a magyar irodalmat kedvelte meg. Feljegyzéseiben megemlíti, hogy mint a gimnázium önképzőkörének ifjúsági elnöke verseket, novellákat és tanulmányokat írt. Magyar irodalomtörténeti tanára, Dr. Vargha Bálint, aki egyben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, biztatta, hogy irodalmi pályára lépjen. Mint apám feljegyzésében írta, „nem lett belőle semmi, (...) a sors reálisabb pályára vezérelt”. Ezt az iskolaévet is sikeresen elvégezte apám, és mint gyakornok, nyáron megint a kistarcsai gyárba ment dolgozni. Nagy buzgalommal végezte munkáját a különböző műhelyekben és a tervezőirodában, ahol egyre igényesebb rajzfeladatokat kapott. Munka közben érte apámat 1914. június 28-án a megdöbbentő hír, hogy Ferenc Ferdi- nánd trónörökös és neje Szarajevóban merénylet áldozata lett. Ausztria-Magyarország trónörökösének és nejének meggyilkolása megrázta a világot. A megtorlást eleinte mindenki csak egy Szerbia elleni büntetőakciónak képzelte, mivel nyilvánvalóan ott tervezték a merényletet. De néhány hét után az európai nagyhatalmak beleszóltak az ügybe, és a fenyegetésnek szánt katonai mozgósításokat hadüze73
