Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
pedig a református templom tornyát látni, ahol nagyapám lelkipás2torként végezte a vasárnapi istentiszteletet 1894-95-ben. Nagyapám vonattal járt be munkahelyére a közeli fővárosba. Különböző adminisztratív feladatokat látott el (menetrendek elkészítése, szabályzatok fogalmazása, stb.), majd hamarosan a Pécellel szomszédos Isaszegre helyezték, ahol forgalmi ügyek intézésével bízták meg. Nagyszüleim helyzete tehát ismét konszolidálódott, alkalmazkodtak az új életkörülményeikhez. A péceli Hermann család tagjai mindenben segítették, támogatták a fiatal párt, éppúgy, mint a szomszédok és a számos barát. Közben nagyanyám öccse, Hermann Géza is megnősült, egy péceli lányt, Fábry Zsuzsannát vette feleségül. Nagyanyám húga, a nagy szépség hírnevében álló Aranka — őt a családban mindenki csak a becenevén, „Himpiké”-nek szólította — Király Andorhoz ment férjhez, aki Pécel közelében, Kistarcsán, dolgozott mint mérnök egy MAV-üzemben. Ebből az üzemből fejlődött ki később az állami „Gép- és Vasútfelszerelési Gyár”, amelyet akkor Magyarország legnagyobb vasgyárai egyikeként tartották számon37. Király Andor zsidó családból származott és ezt az új rokonok eleinte némi idegenkedéssel vették tudomásul, de rokonszenves lénye, mérnöki állásának tekintélye és az a tény, hogy már szülei áttértek a 37 Kistarcsa község Internet-honlapjáról tudtam meg, hogy a gyár - amelyet köznyelven Kistarcsai Vagongyárnak hívtak, holott vasúti vagonokon kívül mozdonyokat is gyártottak benne - 1908-ban több mint 1000 embert foglalkoztatott és óvodával, iskolával, postával ellátott lakótelepet épített dolgozóinak a vasútvonal mellett. Ezek az épületek és a hozzátartozó terület is az 1920-as évek végén a Belügyminisztérium tulajdonába kerültek és 1930-tól internáló táborként használták. Legsötétebb időszakát ez a tábor 1945 és 1956 között élte meg, amikor politikai foglyok tízezreit tartották itt fogva bírósági Ítélet nélkül. Később rendőriskola, majd tartalékos tisztképzőként funkcionált. A rendszerváltást követően a Magyarországon illegálisan tartózkodó külföldiek közösségi szállása, azaz menekülttábor volt éveken keresztül. Jelenleg egy része már a helyi önkormányzat tulajdona, de az egész komplexum épületeinek többsége még kihasználatlanul áll. 65
