Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

Édesapám feljegyzéseiből vett szavait használva, nagyapám részéről Hermann Margitot „meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt”. Herrmann Margit az én nagyanyám lett. A Krüzsey Erzsikével való szerelem elmúlt, a lány soha nem ment férjhez. Később — mint apám írja — jónevű költőnő vált belőle.

Ezen a helyen szeretném beilleszteni a történetbe azokat az adatokat, amelyekkel apai nagyanyám, Herrmann Margit családjáról rendelkezem.

Nagyanyám 1872. augusztus 12- én született az imént említett Pécelen. Születéséről a mellékelt kereszdevél tanúskodik, melyet Rákoscsabán, egy Pécel szomszédságában fekvő község római katolikus plébániáján állítottak ki, és amely akkoriban Pécel község anyakönyveit is vezette. Nagyanyám iskoláit Pécelen végezte, és amikor nagyapámmal — Thorma Józseffel — találkozott, éppen 19-20 éves lány lehetett.

Nagyanyám apja, Hermann Antal dédapám, 1839-ben született Budán, az akkori magyar fővárosban, és a katolikus hitben keresztelték meg. Foglalkozását tekintve annyit tudok róla, hogy pénztári tiszt volt, ami akkor azt jelentette, hogy az állam pénzügyi szolgálatában állt, különböző adó- illetve vámhivatalokban. Magyarország különböző vidékein dolgozott, és végül a péceü községházában az adóhivatalt vezette haláláig. Szülei a családunk szerint Ausztriából származtak, de több jel mutat arra, hogy a Magyarországon honos felvidéki vagy erdélyi németségből valók voltak.

Dédapám apja, idősebb Hermann Antal ükapám, a 19. század első évtizedeiben költözhetett Budára, ahol Niszel Franziskával, ükanyámmal, kötött házasságot. Katolikus hitű családból származtak mindketten. Ükapám mint pénztári tiszt dolgozott a Budán székelő „Adószedő Hivatal”-nál. Akkoriban ez városi hivatal volt, amely, I. Lipót király óta vámokat és illetéket volt jogos a város számára szedni. Lényeges városi jövedelemforrások voltak akkor pl. a kövezetvám, az u.n. „partbér”, valamint a szeszadó.

58