Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
1962 februárjában, az első szemeszter végén, eljött a kötelező vizsgáim ideje az egyetemen. Ugyanis az éppen bevezetett numerus clausus miatt a 750 elsőszemeszteres diákból csak 450-nek lehetett továbbtanulni, mert több számára nem volt labormunkahely a müncheni műegyetemen. Egész télen készültem a vizsgákra és gyakoroltam a számba jöhető feladatok megoldását, úgyhogy egész jó érzéssel léptem be a vizsgaterembe. A négy órás, írásbeli vizsga (három tárgyból) eredménye igazolta aztán ezt az előérzést, mert jó eredményt értem el és folytathattam a tanulást. Sőt két tárgyból, műszaki elektromosságtanból és kísérleti fiziká-ból 1,0 osztályzatot, a lejobb elérhető jegyet kaptam. Ennek következtében a nyári szemesztertől kezdve nem csak tandíjmentességet kaptam, hanem jegyeim alapján még ún. tanulmányi támogatásra (Studienförderung) is igényt tarthattam. Mindkettőt megkérvényeztem és önkéntes évenkénti vizsgák letétele után, a tanulmányaim végéig megtartottam (eleinte kb. 100 DM havonta, később több, a végén ennek az összegnek kb. a duplája). Egy másik jó hír volt 1962 elején az értesítés, hogy a LAG-kárpódás a küszöbön áll, mivel apám ebben az évben el fogja érni a 65. életévét és ezáltal jogosult lesz az ún. Hauptentschädigung-ra (főkárpódás). Az adonyi birtokért és a Jeszenszky-örökségért összesen kb. 22.000 DM ítéltek meg, amelynek kifizetését 1962 nyarára ígérték. Ez egy nagyon nagy összeg volt számunkra és természetesen elkezdődött a tervezgetés a családunkban. Szüleim rögtön egyetértettek abban, hogy valamilyen ingadanba kell fektetni, amelynek maradandó értéke lesz. Elsősorban egy müncheni öröklakás vétele volt a cél, persze egy nagyobb kölcsön segítségével. Ebben az időben készültek az alábbi fényképek, amikor a Kója család volt nálunk látogatóban. A baloldali képen Koja Béla és lánya, Éva, a jobboldalon láthatók, míg felesége, Mády, Did és apám között ül. Nagy meglepetés volt, amikor 1962 február végén megtudtuk, hogy Vámos Imre és Horváth Béla hazatértek Magyarországra. Ügy tudtuk, hogy már évek óta megint Münchenben éltek és Imre feleségül vette Barbara Ma- yert. Imre és Horváth kereseti lehetőségei azonban, úgylátszik végleg beszűkültek, a SzER-től kapott végkielégítést felélték, a Látóhatár folyóiratuk egyre ritkábban, végül évente csak egyszer-kétszer jelent meg. Biztos már jó előre felvették a magyarországi hatóságokkal a kapcsolatot és 538
