Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
megtanult angolul, és ha a származása után édeklődtek, azt mondta, hogy New Yorkban született, és szülei bevándorlók voltak. Térjünk most vissza müncheni helyzetünkre, 1955 elején. Ezen a télen filmszereplő lettem. Ez úgy történt, hogy megtudtuk — lehet hogy a magyar hétvégi iskolán keresztül — hogy az „Ich denke oft an Piroschka” filmhez gyerekeket keresnek, akik magyar táncokat tudnak. Miután jelentkeztem, a schwabingi Goethe-Saal-ba rendeltek többed- magammal, ahol Király Andrea tánctanárnő tanította be nekünk a csárdás-táncolást. O ugyancsak a SzER-nél dolgozott, és ezért már ismertem. Lehettünk talán tíz gyerekpár, és három-négy estén gyakoroltunk a Goethe-Saal színpadján. Miután már elég jól jártuk a csárdást, kivittek a felvételekhez a közeli Grünwaldba, a Bavaria-Filmstudiókhoz. Ott népviseletbe öltöztettek, és egy magyar tanya kulisszája előtt bemutattuk a táncunkat. Azt hiszem 100 márkát kaptunk fejenkint. A jelenet egy magyar vidéki mulatság része volt, amelyre a főszereplő elviszi a szerelmét. A film főszereplője Liselotte Pulver színésznő volt, aki ezzel a filmmel alapozta meg a karrierjét. A Piroska-film egyik legnagyobb sikere volt a háború utáni német filmgyártásnak. A gyerekek táncát azonban a filmben kb. 20 másodpercre vágták össze. Az 1955-ös évre esett a szüleim 25 éves házassági évfordulója. Március 25-én szépen megünnepeltük ezt a dátumot, amely egyúttal anyám 46. születésnapja is volt. Difi és Imre lakásában csináltuk a mellékelt képeket. A fényképezést ünnepi vacsora követte egy elegáns étteremben. A nagy családi évforduló megfelelő megünneplésére szüleim és Ditiék elhatározták, hogy a közelgő húsvétkor mindnyájan elutazunk Rómába. Emlékszem még, hogy személyenként akkor 155 DM volt az egyhetes társasutazás ára. Vonattal utaztunk és számomra nagyon izgalmas volt, amikor a Brenner hágónál ádéptük az olasz határt, aztán az Alpok között a vonat leért a Po folyó síkságára. A szokadan építésű házakat, városokat elhagytuk, és ismét hegyvidéken haladtunk át, amíg estefelé Rómába érkeztünk. Ott Juhar József, egy fiatal magyar katolikus pap várt az állomáson, és kísért el a szállodánkba. Jóska régi barátja volt Imrének, a davosi tüdőszanatóriumban találkoztak. A napok Róma látványosságai, múzeumok, régiségek, templomok meglátogatásával teltek nagyon kellemesen, a részletekre itt nem térek ki. A pápa húsvéti áldását a 505
