Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - A müncheni évek

Következő vasárnap délután ismét Münchenben voltunk és vártuk Diti és Imre látogatását. Imre kissé feszélyezett volt, de apám úgy fogadta, mint egy régi családtagot, és ezzel egy csapásra feloldotta a légkört. A látogatás jól sikerült, anyám este finom vacsorát tálalt, jó hangulat uralkodott. Anyám is kedves volt Imréhez, de bizonyos tartózkodással. Diti pedig láthatóan örült, hogy végre „normalizálódott” családunk helyzete. Imre kellemes embernek mutatkozott, velem is jó kapcsolatot alakított ki, érdeklődött az én dolgaim iránt is. Ezentúl gyakran jöttünk össze, sokat voltunk Imre és Diti Ohmstrasse-i lakásában is. Felváltva minden hétvégén vagy náluk, vagy nálunk jöttünk össze vacsorára. Imre gyakran játszott velem asztaliteniszt (az ebédlőasztalunkon, amelynek nem volt meg az előírt mérete) és egy idő után megszokottá vált, hogy vacsora után kártyáztunk, römiztünk. Persze, filléres összegekben és Imrének is valódi szenvedélyévé vált a család körében való kártyázás.

Az 1954/55-ös iskolaév kezdetén dönteni kellett, hogy a franciát vagy a latint választom második idegen nyelvként. Apám a latin mellett érvelt, azzal, hogy annak segítségével az összes román nyelveket, így a franciát is, könnyebben tudnám később megtanulni. Továbbá akkor a latin nyelv ismerete még előfeltétele volt bizonyos egyetemi tanulmányoknak, mint az orvosi meg a jogi pályák. így történt, hogy a latin nyelvet választottam, ami később valóban használt a spanyol és olasz nyelvek megtanulásánál.

Ősszel Imrét a SzER kiküldte Stockholmba, hogy tudósítson a Nobel-díjak kiosztásáról. Visszatérése után érdekesen mesélt az útjáról, a városról, a fogadásokról, az ünnepségekről, érdekes emberekkel való találkozásokról. Nekem az maradt meg az emlékezetemben, hogy mivel a díjak átadási ünnepségén frakkban kellett megjelenni, Imre egy ruhakölcsönzőben volt kénytelen egy ilyen ritkán használható ruhadarabot beszerezni. Ezután folytatódtak az immár hagyományos hétvégi összejövetelek. Szóval harmonikussá alakult a családi életünk, és így érkezett el az 1954-es év vége, amelyet karácsonykor és szilveszterkor is együtt töltöttünk Ditivel és Imrével.

Előbb azonban egy ünnepségen vettem részt a hétvégi magyar iskolában. Ezen mi növendékek egy rövid karácsonyi történetet mutattunk be, amelyben engem megtiszteltek a Szent József szerepével. Rám ezért egy arabus kinézésű öltözéket adtak, fehér fejkendővel és burnusz köpennyel. Továbbá hamis szakállt ragasztottak az arcomra, úgyhogy nem könnyű felismerni a mellékelt képeken. Máriát Halász Kati alakította. A jobboldali képen egy magyarruhás kislány, Magyar Ida, látható az előtérben. Vele 1964-ben találkoztam újra Holzmann Laci nagybátyámnál az USA-ban, ahova Ida szüleivel együtt közben kivándorolt.

500