Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - A müncheni évek

nagy tizenöt-húsz személyes sátort állítottunk fel, mellettük kisebb hat-nyolc személyes sátorok sorakoztak. A sátrakat és más felszereléseket amerikai katonai raktárakból sze­rezték be a szervezők. Azonkívül konyhasátort, táborkaput, zászlórudat állítottunk fel, és egy futballpályát jelöltünk ki a tisztáson. A szervezők, öregcserkészek, jól előkészítet­ték a rendezvényt, volt elég élelmiszer a konyhasátorban, szerszám, edény, stb. Este nagy tábortüzek mellett gyűltünk össze, szalonnát sütöttünk, énekeltünk, né­melyek kis színjátékokat, rögtönzött tréfás jeleneteket mutattak be. A napok minden­féle játékkal, tornázással, fürdéssel nagyon kellemesen teltek. De dolgozni is kellett, vizet hordani, fát gyűjteni, a sátrakat rendbe tenni. Az öregcserkészek pedig tanfolya­mokat tartottak délutánonkint. A tábor a 20 évvel azelőtt rendezett Gödöllői Világ- Jamboree-ra emlékeztetett, és sokan meglátogatták, szülők, testvérek, barátok, ismerő­sök. Szüleim és Did is eljöttek a kiscserkészek, az ún. „farkaskölykök” fogadalomtéte­lére. Azon a napon a főcserkész, Farkas Ferenc (bérmaapám) is megjelent, akit 1940- ben még Florthy Miklós kormányzó nevezett ki erre az országos méltóságra, amelyet aztán az emigrációban is tovább gyakorolt. O volt annakidején a gödöllői világtalálkozó főrendezője is. A nap ünnepi istentisztelettel kezdődött, utána a főcserkész beszédet tartott. Aztán felsorakozva letettük a fogadalmat, és a főcserkész a nyakunkra tette a kendőt, ami által teljesértékű cserkészekké lettünk. Az ünnepség a cserkészinduló és a Himnusz eléneklésével zárult. A mellékelt képek jeleneteket mutatnak a cserkésztábor­ból. 491

Next

/
Oldalképek
Tartalom