Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
I. A Thorma ősök
tista kormányzáshoz. Kancellárja, Metternich herceg, minden nagyobb polgári szabadságra irányuló törekvést vaskézzel elnyomatott. A magyar nemesség különben hosszabb ideig tetemes hasznot húzott a napóleoni háborúkból, mert megnő az agrártermékek kereslete és ára. A gabonán, a boron és az élőállatokon kívül jelentősen növekedik a gyapjú és a dohány kivitele. A gazdasági prosperitás ellenére a nemesek egy része elégedetlen. Ennek az oka az abszolutista kormányzás által gyakorolt egyre kellemetlenebb politikai nyomás. A nemesek egy másik része viszont aggódik minden változás miatt, félti, hogy elveszíti előjogait. Magyarország el van maradva a nyugat-európai országok mögött, társadalmi struktúrája elavult, kulturális intézményei alig vannak, ipara fejleden, a közlekedési infrastruktúra középkori szinten áll. Ezt világosan felismeri gróf Széchenyi István, egy történelmi hírnevű főúri család sarja, aki hiheteden tetterővel és magánvagyonának feláldozásával kezdeményez különböző terveket, és hozzálát az ország modernizálásához. Különös (vagy jellemző a maradi gondolkodás akkori elterjedésére), hogy egy magánszemély kezdeményezi a rég esedékes reformokat, és nem az arra hivataluknál fogva illetékes tisztséghordozók. Széchenyi saját zsebéből finanszírozza a Magyar Tudományos Akadémia felállítását, valamint az első híd építését Buda és Pest között, a modern koncepciójú Láncúidét. Az ő kezdeményezésére vezethető vissza sok további terv, amely ezután kerül megvalósításra: folyók szabályozása, gátak építése az árvizek ellen, mocsarak lecsapolása, egy kövesúthálózat kiépítése, gőzhajók alkalmazása, bank- és hitelintézetek létrehozása, a gyáripar és a kereskedelem fejlesztése. Könyvében, a „Hitel”-ben, támadta az ősi hagyományokra épülő magyar gazdaság szerkezetét, amely régimódi korlátozásai miatt akadályozza a földesurak hitelképességét azoknál, akik hitelnyújtásra alkalmas tőkével rendelkeznek. Pedig az ország gazdaságának, iparának a fellendítéséhez mindenekelőtt a tőke beáramlására, tehát hitelre, van szükség. Ennek feltétele viszont a feudális birtokjogi viszonyok, az ősiség rendszerének fellazítása, majd teljes lebontása. Természetes, hogy a maradi gondolkozásé magyar földbirtokosok (a nemesség javarésze) körében Széchenyinek elképzeléseit sokan ellenezték. Másrészt viszont sok nemesi származású fiatal felkarolta ötieteit és így egy kifejezett reformmozgalom bontakozott ki ifjú írók- és költőkből, jurátusokból, vármegyi és városi hivatalnokokból. Voltak persze radikálisabb ifjak is, akik nem lassú reformokat akartak, hanem egyre hangosabban általános nemzeti, egyenlőségi és szabadságjogokat követeltek. Ilyen volt a fiatal ügyvéd és országgyűlési képviselő Kossuth Lajos. 1848. március 15-én a radikális fiatalok robbantották ki a pesti népmozgalmat, amely a következő hónapokban forradalommá és szabadságharccá fejlődött. A bécsi udvar csökönyös és alattomos magatartása a forradalom oldalára állította az egész országot, beleértve a nemesség konzervatív részeit is. Gróf Batthyányi Lajos vezetése alatt magyar kormány alakult, amelyben Széchenyi István és Kossuth Lajos is helyet kapott. Ebben Kossuth radikális követeléseivel egyre inkább hangadóvá vált. A bécsi 47
