Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek
cipőprést, a bőrvarrógépet, stb. Egy fogatolt teherkocsival fuvarozó freisingi ismerős segítségével ezt is sikerült elvégezni. Az új műhelynek számos ablaka volt, világos és tágas szobáiban kényelmesen el lehetett helyezni a műhely berendezését, és maradt hely raktári használatra is. Apám és alkalmazottai ezután helyszűke nélkül tudtak végre dolgozni. Az üzlet továbbra is fellendülésben volt, apám további segédmunkásokat állított be, akiket betanított. Most már nem csak női-, hanem férficipőket is készítettek, Hetzmannéktól tanult fazonokra. Holzmann Laci színes mintafüzetet készített, amely az apámnál rendelhető cipőtípusokat mutatta. A mintafüzetet nemrégen találtam meg apám hátrahagyott iratai között és mellékelten közlök egy párat közülük. A mintafüzet 36 különböző fazont tartalmazott, és véleményem szerint az elképzelhető női cipőfajták nagyon változatos spektrumát mutatta be. Mai szemmel némelyek kissé régimódinak tűnnek, mások egészen modernek. Már jó ideje nemcsak rendelésre készítették a cipőket, hanem a legjobban menő típusokból előre gyártottak raktárra, különböző méretekben. % A férfi cipőkből is mellékelek két Holzmann Laci által készített ábrát. A bal oldalon látható cipőből apám készített egy lyukacsos díszítésű változatot is, amelyet Németországban „Budapester”-nek hívnak, míg Magyarországon „angol cipő” volt akkoriban a neve. is rajzolt, amely a legjobban „menő” cipőket A cipők saját forgalmazásán kívül cipőüzleHolzmann Laci egy plakátszerű lapot ábrázolta és amelyet ugyancsak itt közlök teknek is kezdett apám szállítani. Nem Freisingben, ahol kvázi monopóliumunk volt, hanem Münchenben és más városokban. Apám ugyanis ügynököket fogadott, akik járták a bajorországi városokat, és az ottani cipőüzleteknek ajánlották fel üzemünk termékeit. Az ügynökök egyike a már említett Kója Béla volt, aki sokszor volt nálunk, és szerette a családunkat. Apámat és anyámat csak „apu”-nak és „anyu”-nak szólította, ők meg „Bélus”-nak nevezték őt. Bélus, a fiatal családapa — egy kislánya született feleségének, Mädynek — közben Münchenbe költözött, ahol egy kis lakást bérelt, és gépészmérnök létére könyvelői állást talált egy biztosítótársaságnál187. Mellékfoglalkozásnak elvál187 Mellesleg ez a Münchener Rückversicherungs AG volt, amely közben a világ legnagyobb viszontbiztosító vállalatává fejlődött. 419
