Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

(aláírás: Markóczy ?) megrajzolta a barakkjuk belsejét (ezek a rajzok ma is birtokomban vannak és mellékelten közlöm őket).

Szüleim beszélgetése közben már régen besötétedett, a látogatás végétért. Búcsúz- kodtak és anyám ment a romokban heverő plattlingi pályaudvarra. Ott csak egy ideiglenes váróterem létezett, ahol már sok ember tartózkodott. Vonat már aznap nem indult, anyám talált egy széket, amelyen az éjszakát töltötte. Másnap hazaérkezett, és beszámolt élményeiről.

Az előző hetek bizonytalansága után megnyugtató volt, hogy apámmal találkozhatott, és hogy volt legalább egy halvány remény hamaros elbocsájtására. Persze, anyám hétköznapjai továbbra is gondterheltek voltak. A karácsony és újév csendesen telt el. Karácsony estéjén a freisingi katolikus plébániatemplomban magyar misén vettünk részt. Poór Bertalan, egy magyar pap mondott szentbeszédet. Emlékszem, hogy a templom zsúfolásig megtelt, több mint ezer magyar menekült énekelte a egyházi énekeket és a Himnuszt. Elkezdődött az 1946. esztendő. Itt röviden rokonainkról is beszámolok, akik gyakran látogattak meg minket.

Galiotti Henci az amerikaiaknál egy kaszárnya konyhájában kapott állást. Az utcánk folytatásában volt az egykori 1. Bajor Királyi Vadász Ezrednek a századforduló körül épített kaszárnyája, ahol most egy amerikai alakulat tanyázott. Henci ott a konyhán dolgozott, ahonnan ételmaradékokat is hazavihetett csajkájában. Családja tehát többé nem szenvedett éhséget. Néha konzerveket, cukorkát vagy csokoládét is kapott, ezekből nekünk is adott, ha meglátogatott. Vidám fiatalember volt, mindig tréfákat űzött velem, örültem, ha látogatóba jött. Felesége, Babus különben másállapotos volt, a második gyerekét várta.

Ha Freisingbe látogatott, Holzmann Laci is el szokott jönni. Még mindig Ergoldsbachban laktak, de Laci próbált elköltözni onnan, mert csak nehezen talált munkát a környékbeli parasztoknál, és alig tudta a családját eltartani. Remélte, hogy Freisingben és környékén inkább lesznek lehetőségek, és tényleg itt tudott alkalmi munkákat szerezni.

Tóth Zoliékkal ritkábban találkoztunk. Zoli mindig el volt foglalva, hol Freisingben a Magyar Irodában, hol úton volt, látogatva a környéken élő magyar menekülteket. Zoli különben nagyban üzletelt is, autójával járta a vidéket, mindenfélét vásárolt és cserebe384