Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
I. A Thorma ősök
zett Erdéllyel a magyarországi terület, amelyen a 150 éves török uralom után ismét a király gyakorolta hatalmát, majd háromszorosára nőtt. A király tehát könnyebben adományozhatott birtokot nemeseinek és így a korábbi, csak címereslevéllel kitüntetett „armális” nemeseket is birtokhoz juttathatta. De lehet, hogy közben a két megadományozott Thorma-testvér is végzett újabb szolgálatokat a királynak, és ezért kapta az adományt. Mindenesetre ettől kezdve „donációs” nemesekké váltak, és mint ilyenek vezetéknevükhöz illeszthették, mint nemesi predikátumot a „csopaki” előnevet. A csopaki Thorma család tehát 1701 után Csopakon élt, és ott gazdálkodott. Csopak a Balaton északi oldalán fekszik, ma Veszprém megye rásze, a 19. századig pedig Zala megyéhez tartozott. Csopak község központja két kilométerre fekszik a parttól és a dombjairól pompás kilátás nyílik a Balatonra. Csopaknak16 ma kb. 500 lakosa van, református és katolikus temploma, elemi iskolája és több érdekes épülete, mint pl. a középkori „csonka torony” és néhány 19. századbeli kúria és villa. Lakosai többnyire ma már nem mezőgazdasággal foglalkoznak, legfeljebb a borászat játszik jelentősebb szerepet. A lakosság nagy része ma a vendéglátóiparban és más iparágakban keresi meg kenyerét. A bennszülött csopakiak házain kívül, mint mindenhol a Balaton körül, a dombos, szőlőhegyekkel körülvett tájon illetve közvetlenül a Balaton partján számos nyaraló épült. Az említett adománylevélben nem esik szó a harmadik testvérről, Thorma Jánosról. Ő ugyanis, mint látni fogjuk, már 1690 körül Zala megyéből elköltözött az Alföldre, Kiskunhalasra. A töröktől visszahódított Dél-Magyarország ekkor messzemenően elnéptelenedett pusztaság volt, ezért sokan vándoroltak ezekre a gyér lakosságú vidékekre. Nemcsak magyarok, mint Thorma János, hanem szerb, német, román és szlovák telepesek is ekkor kezdték meg az elpusztult déli részek benépesítését. Thorma János Kiskunhalason — a várost akkoriban egyszerűen „Halas”-nak hívták — telepedett le és nősült is meg. Feleségét István Ilonának hívták (a Kempelen családfa szerint). Mint egy későbbi okmányból látni fogjuk, Thorma János mint katona került erre a vidékre. Feltehetően részt vett a törökök Magyarországból való kiűzésében, a tizenhárom évig tartó Felszabadító Háborúban 1686 és 1699 között. A házaspárnak 16 Csopak történetét a község hivatalos honlapja ismerteti az Interneten. Többek közt a következőket tudjuk itt meg: A Csopak név első hiteles forrása, a veszprémi káptalan csereszerződési oklevele, mely 1277-ből származik. Vetési Albert veszprémi püspöknek voltak itt birtokai, aki egyike volt Mátyás király kedvelt diplomatáinak. A káptalan földjein dolgozó jobbágyok már László királytól adómentességet kaptak. Privilégiumukat Mátyás király is megerősítette. A másfél százados török uralom idején a községek csaknem teljesen elnéptelenedtek. A 18. sz. elején a Szebenből és a Szerémségből érkező telepesek élesztik újjá a falut. Az 1750-es évek táján alakul meg a Szabad Csopaki Hegyközség, melynek pecsétje arról tanúskodik, hogy a szőlőművelés, a borászat a falu megélhetésében első helyen szerepelt. Ebben az időben a csopaki Séd vizére épült malmok a somogyi partról dereglyékkel szállított gabonát is őröltek. Számos családnak nyújtott megélhetési lehetőséget ajégi halászat és a nádvágás is. A mai község 3 faluból alakult, a Nosztori-völgyben Nosztre, az alatt Csopak és a mai vasútvonal felett Kövesd község helyezkedett el. A szőlőművelés és a borászat mellé, a 20-as évek körül társult a vendégfogadás, elkez-dődött a furdőkultúra kialakulása. Kezdetben a házak tisztaszobáinak kiadásával indult, később a kisebb-na-gyobb villák építésével fokozatosan, majd a nagy üdülők megjelenésekor a szőlőműveléssel egyenrangú megél-hetési forrássá nőtte ki magát. Kissé elfeledett értéke természetes szénsavas ásványvize, amelynek eddigi múlt-ját tükrözi az 1920-as évek végén kiépített Szent József Gyógyforrás. 34
