Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
A szovjet csapatok tehát már csak kb. 50 km-re voltak akkori szálláshelyünktől. Apám március 24-én megkapta a parancsot Farkas vezérezredestől a rendőrcsaládok áttelepítésére Németországba. Apám erre értesítette a különböző községekben a már összeírt személyeket, akik előzőleg jelentkeztek az áttelepülésre, éppúgy, mint a fuvarozásukra kijelölt parasztgazdákat. Az indulást március 28-ára tűzték ki. Az emberek egy határátlépésre jogosító, magyar-német nyelvű igazolványt kaptak, melyet egyrészt Moson vármegye főispánja, másrészt az SS Volksdeutsche Mittelstelle állított ki. Az én igazolványom itt látható, 1945. március 27-én állították ki. A hátán feljegyezték, hogy 800 pengőt viszek magammal. Nagy izgalomban készülődött mindenki, csomagoltak, rakodtak az emberek. A frontról visszaözönlő katonák tömegesen és állandóan vonultak a községen keresztül. Indulásunk előtti napon apámnak volt még egy összetűzése Hódosy vezérőrnaggyal. Dirivel ment le apám az utcára, ellenőrizni, hogy rendben folyik-e az áttelepülők készülődése. Ekkor meglátta, hogy a ház előtt, amelyben Hódosyék laktak, egy teherautó áll, amelyre katonák raktak fel csomagokat. Odament és megkérdezte, hogy mi folyik itt? A katonák mondták, hogy a vezérőrnagy úr holmiját rakják fel, aki ma családjával elutazik Németországba. Ekkor már jött is ki Hódosy a házból és apám kérdőre vonta, igaz-e, hogy ma el akar utazni. Az igenlő válaszra apám mérhetetlen dühbe gurult és hosszas vita kerekedett közte és Hódosy között. Apám egyenesen gyávasággal vádolta Hódosyt, aki előzőleg még nagyban buzdító beszédeket tartott. A közben odasereglett rendőrtisztek — köztük Nagy Valér rendőrezredes, apám egykori felettese — meglepődve, de csendben hallgatták a veszekedést. Végül apám így fejezte be a vitát: „Az én felelősségem, hogy innen holnapután több mint száz menekült elinduljon. Ha itt valaki el akar futni, mielőtt az utolsó nő és gyerek el nem hagyta a községet, azt lelövöm mint egy kutyát!” És kezdte kigombolni pisztolytáskáját. Hódosy elsápadt és békíteni próbálta apámat: „Ugyan, ne izélj, Tiborkám!” Amikor azonban látta, hogy apám kérlelhetetlen, visszament a házba. Apám dúlt-fúlt a méregtől, a katonákkal lerakatta Hódosy holmiját és elküldte a teherautót. A jelenetet Diri mondta el nekem évtizedekkel később. A következő nap Horvátjárfalun pakolással telt. Minden személy 30 kiló súlyú ingóságot (élelmet, ruhát) vihetett magával. Kiderült, hogy kora hajnalban Hódosy mégis elutazott családjával az autóján. Arról azonban csak később értesültünk, hogy Nagy Valérnak utasítást adott az apám elleni bírósági eljárás megindítására, feljebbvaló 338
