Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

nem sok ember létezik, akinek eltört a lába mielőtt rendesen megtanult volna járni és a járást begipszelt lábbal sajátította el. 1943 őszén azonban nem csak Budapesten és Adonyban tartózkodtam, hanem Kékestetőn is, a Mátra hegységben, mely Erdély visszacsatolása előtt 1014 méterrel a tenger szintje felett az ország legmagasabb pontja volt (és ma megint az). Ott 60 méter­rel a csúcs alatt, az előző években a „Galyatető” nevű luxusszálloda épült, melyhez egy ugyancsak új műút vezetett fel. Anyám ugyanis gyengélkedett már a születésem óta, és az adonyi nyár munkálatai is eléggé megviselték. Oda vitt föl minket apám anyámmal és Ditivel. A szállodában töltöttünk két vagy három hetet, míg apámnak vissza kellett mennie Budapestre. 1943. november 28-án szomorú esemény történt. Nagyanyám, Holzmann Hen­riimé, Badal Julianna hirtelen rosszul lett, elájult, és mire az orvos odaérkezett, már ha­lott volt. Röviddel előtte élte meg 76. születésnapját, soha nem volt beteg, makkegész­séges volt, egész életében dolgozott, munkálkodott. Halála oka végelgyengülés volt — állapította meg az orvos. O volt az egyeden nagyszülőm, aki születésemkor még életben volt, és engem mint kisgyereket megismerhetett. Nekem, az akkor egyévesnek, sajnos nincsenek saját emlékeim róla. Csak amit a családtagok meséltek, arról van tudomásom. Ezek a történetek mind csak a jóságát, szeretetét idézik. A férje mellett, a családi sírhely­ben, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. A temetése után, a halotti anya­könyvi bejegyzésnél feltehetően apám, vagy sógora, Markóczy Tivadar elintézte valaho­gyan, hogy születésének homályos pontját — apja identitását — orvosolták, Badal János Vilmost jegyezték be apjaként. Erről tanúskodik a mellékelt, 1960-ban kiállított ok­mány. 1943. december 22-én megszülett Júlia unokanővérem fia, a kis Balázs. Mindenki örült a családban az új jövevénynek. Édesapja, dr. Ipolyi Feri, nem tudott ezen a napon jelen lenni, mert ekkor már behívták katonának. A magyar megszálló csapatoknál szol­gált Ukrajnában, mint katonaorvos, egy magyar hadikórházban. 293

Next

/
Oldalképek
Tartalom