Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

ugyanis az újonnan létesített „Gazdasági Rendőrség” vezetője lett. Ez egy alosztály volt a budapesti rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának a keretében, mely a háborús helyzettel kapcsolatban megszaporodott gazdasági bűncselekményeket, elsősorban árdrágí- tási, sikkasztási, csalási, hűtlen kezelési, okmány- és pénzhamisítási, stb. ügyeket volt hivatva üldözni. Apámat Eliássy Sándor rendőrfőkapitány feltehetően jó szervezési képességei miatt választotta ki erre az új feladatkörre, és miután berendezkedett az új alosztály, apám vezetése alatt akkor kb. 200 detektív végezte a nyomozási munkát.

Apám új beosztása kevesebb időt engedett neki arra, hogy az adonyi birtokkal foglalkozzék, többnyire anyám és Diti szokott a hétvégeken leutazni, hogy felügyeljék az ottani munkálatokat. Sokszor a Markóczy-család is elkísérte őket. Különben Tivadar bácsit is előléptették 1942 elején, kinevezték rendőrfőtanácsosnak, és most már a IX. kerületi rendőrkapitányságnak a vezetője lett. Anyámról közben kiderült, hogy másállapotos és a családban már mindenki előre örült az új jövevénynek. Csak nagyanyám sóhajtozott, hogy miért épp most, amikor háború van, kell gyereket szülni. Tavasszal sok munka volt a Sáncpusztán, földeket kellett szántani meg bevetni, az állatokkal kellett állandóan foglalkozni. Ezeket a dolgokat Krállék és a többi munkás lelkiismeretesen végezték, szüleim csak a fontosabb dolgokban rendelkeztek, többnyire csak figyelték a munkások tevékenységét. Ezekben a tavaszi és nyári hónapokban sokat tanultak tőlük. Anyám érdeklődése főleg a tyúktenyészetre irányult, miután fejébe vette, hogy egy sikeres tyúkfarmot létesít a 400 Rhode-Island-i tyúkkal. A birtokon volt saját termelésű élelmiszer, tojás meg tej bőven, a többletet szüleim az adonyi piacra vitették eladni. Persze nemcsak munkára volt idő ezen a nyáron a Sáncpusztán, hanem szórakozásra is, különösen, ha vendégek is jöttek, például a Markóczy család.

Egy ilyen alkalommal Diti és Öcsi próbálkoztak a lovaglással is — nyereg nélkül, azt csak a következő évben vettek a szüleim — és láthatóan tetszett nekik. A háttérben Tivadar bácsi figyeli a két ifjú lovast. A lovak különben jámbor, békés állatok voltak, általában csak járművek vontatására használták őket.

A gyerekek azonban nem csak a lovakra, hanem egyszer tehénre is próbáltak felülni, mesélte nekem Diti. Nagy nehezen felmásztak egymás után a tehén hátára. Az pedig nem kedvelte a szokatlan utasokat, hanem addig mocorgott, amíg Diti és Öcsi le nem estek. Ekkor érkezett oda Dodó, aki látta a kudarcot és kijelentette:

„Mert hülyék vagytok! így kell ezt csinálni.”

279