Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

teket. A magyar és lengyel követelések tekintetében pedig közveden tárgyalásokat java­soltak Csehszlovákiával. Miután a közveden tárgyalások a csehekkel a meddő vita szint­jén maradtak, a felek elfogadták a nagyhatalmi bíráskodást. Anglia és Franciaország nem vett részt a bizottság munkájában. November 2-án az olasz és a német külügymi­niszter által vezetett konferencia meghozta az ún. Első Bécsi Döntést, amelynek ered­ményeként november 5-én megkezdődött a magyar csapatok bevonulása a Felvidékre. Az ezáltal Magyarországhoz került területen valamivel több mint 1 millió lakos élt, melynek 80%-a magyar nemzetiségű volt. Újabb sikerétől felbuzdulva Imrédy az országgyűlésben a házszabály módosítását tervezte véghezvinni. Ekkor azonban példa nélkül álló dolog történt. 1938. november végén 62 képviselő kilépett a kormánypártból, és az ellenzékkel összefogva, 115:94 arányban leszavazták Imrédy javaslatát. A megrendült miniszterelnök azonnal benyúj­totta lemondását, Horthy és köre azonban az ellenzéket sem akarta hatalomra juttatni, így inkább nem fogadták el. Imrédy azt a következtetést vonta le a történtekből, hogy Horthy valójában támogatja őt. Ezért egységes jobboldali radikális mozgalmat szándé­kozott létrehozni, mely a Magyar Elet Mozgalomban realizálódott 1939 januárjában, a Pesti Vigadóban tartott nagygyűlésen. Az új szervezkedést Horthy és környezete gyana­kodva szemlélte. Ugyanakkor Imrédy csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz és benyújtotta az ún. második zsidótörvényt a parlamentben, mely 20% helyett 6%-ra, illetve 12%-ra csökkentette a zsidók számát az értelmiségi és szabadfoglalkozású pályá­kon és 0%-ra a közszolgálati pályákon. Ez kb. 90.000 zsidót kényszeríthetett volna új állás keresésére, de mivel számos kivétel létezett és a törvényt az egyes illetékes minisz­tériumok csak vonakodva teljesítették, sokkal kevesebb zsidó volt érintve. A belügymi­niszter, a konzervatív beállítottságú Keresztes-Fischer Ferenc alatt például a rendőrség kötelékében szolgáló zsidók megtarthatták állásukat és csak újonnan beállítandó sze­mélyekre érvényesítette a törvényt. Imrédy miniszterelnök 1939 februárban bekövetke­zett lemondatására Horthy kormányzónak végül kiváló ürügyül szolgált, hogy egy dédanyja zsidó volt. Új miniszterelnöknek 1939. február 16-án gróf Teleki Pált nevezte ki Horthy. A nemzetközileg elismert földrajztudós, egyetemi tanár és főcserkész 1920-ban már egyszer, közel egy évig betöltötte a miniszterelnöki tisztet, és Károly király első visszaté­rési kísérlete után mondott le. Konzervatív beállítottság jellemezte politikai nézeteit, a trianoni szerződés revíziója állt külpolitikájának előterében, ugyanakkor fékezni próbálta elődeinek szélsőséges törekvéseit. 1939 márciusában magyar csapatok vonul­tak be Kárpátaljára, amely függetlenítette magát az összeomló Csehszlovákiától. Ezzel további 600.000 lakos került Magyarországhoz, akik többségükben azonban a rutén nemzetiséghez tartoztak. 1939 májusában az országgyűlési választásokon Teleki kormánypártja a szavazatok 51%-ával elnyerte az abszolút többséget. A Nyilaskeresztes Párt, féktelen szélső jobboldali agitációja és a németek anyagi támogatása folytán a sza­vazatok 14%-át szerezte meg, és a legerősebb ellenzéki párt lett, annak ellenére, hogy Szálasi Ferenc, a pártvezér ugyanakkor börtönbüntetését töltötte. 260

Next

/
Oldalképek
Tartalom