Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
„város műtermében”. A nagy festményt ismét le kellett vennie és eltennie. A festőkolóniát is rendszeresen támadták, egyre hangosabb lett a követelés: el kell venni a telepet a magyaroktól. Végül Nagybánya város vezetősége 1935 szeptemberében úgy határozott, hogy a festőiskolának és egyben a Nagybányai Festők Társaságának (NFT) az egész vagyona a város kezelésébe megy át. A Társaság megdöbbenéssel vette tudomásul a határozatot, és közigazgatási pert indított ellene. A pert az NFT megnyerte, és ezzel erkölcsi elégtételt ért el, a vagyoni elégtételt illetően pedig a bíróság polgári perre utasította a Társaságot. A polgári pert azonban nem indították el, hanem az állandó támadások miatt Mikola András elnök indítványára 1936. augusztus 31-én beszüntették az iskola működését és feloszlatták a Társaságot. A városi hatóságok a kisajátított iskola és a hozzátartozó telep igazgatójává a román Manu Gheorghe líceumi rajztanárt nevezték ki. Ekkortájt készülhetett Thorma Jánosról a mellékelt utolsó fénykép. Thormát az említett fejlemények mélységesen elkeserítették, bár a román hatóságok a telep elvétele után nem kellemetlenkedtek többé, meghagyták őt műtermében. 1936 nyarán öt hétig feküdt a budapesti Vöröskereszt kórházban, ahol rendkívül magas vérnyomáson kívül veseérelmeszesedést állapítottak meg. Réti írja, hogy „felhozatalához csak azzal a feltétellel adta beleegyezését, hogyha egyidejűleg a nagy képet is felszállítják, hogy ott felállítva megnézhesse, illetve megmutathassa néhány jó barátjának: kiállítható-e úgy, amennyire kész? A kórházi tartózkodása után megnézte az Epreskert85 egyik műtermében felállított festményét. Sokáig nézte szótlan révedezéssel. ,Azt hiszem ki lehet állítani így. Dolgozni rajta többet már úgysem tudok/ — csak ennyit mondott csendesen”. 1937 szeptemberében Réti István értesítette, hogy a kép megrendelt rámája elkészült. Thormajános ekkor, Réti szerint „utolsó ereje megfeszítésével, hirtelen elhatározással újólag felutazott Nagybányáról, egyes-egyedül, akadozó járással, mindenütt hordárok és kalauzok jólelkű támogatására utalva. Pár nap múlva megnyugodva ment vissza. Még egyszer látta ,a képet’. Megtett érte mindent, amit tehetett — úgy érezte. Művészetének élt és ebbe pusztúlt bele.” 1937. december 7-én temették Nagybányán Thormajánost. A Festőiskola nagyterméből, a református egyház szertartása után helyezték örök nyugalomra a református 85 A Képzőművészeti Főiskola müteremparkja Budapest VI. kerületében, a Terézvárosban 255
