Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

közrendőr a háttérben, akik mint díszőrség lettek kirendelve, feltehetően apám megbízásából.

Az esküvőt ünnepi ebéd követte egy közeli étteremben, mint a következő képen látható. Az asztalnál ül balról kezdve Margit nagynéném és férje, dr. Tóth Zoltán, mellette a frissen megesküdött házaspár, Galiotti Henrik, a vőlegény, és Babus, a menyasszony. Aztán Soretz Auguszta, Babus anyja következik, meg nagyanyám Holzmann Julianna és sógora Holzmann Theodor, valamint egy idős hölgy a Soretz rokonságból, neve Pásst Margit, Soretz Auguszta nővére.

A mögöttük állók sorát balról egy pincér kezdi, utána egy férfi és a már említett felvidéki hölgy (mögöttük egy hegedűs cigányzenész), aztán Holzmann Laci (most ő figyeli a csinos felvidéki nőt), aztán fehér reverendában páter Zimányi Mihály, premontrei rendi kanonok, a Holzmann család „házi” papja, majd apám, meg Markovich Boriska nagynéném, aztán anyám, Soretz Bandi, valamint egy pincerlány előtt, Diti nővérem és Markovich Dodó.

Fiatalságuk ellenére Babus es Henci különlegesen jó házaséletet éltek. Mint később látni fogjuk, négy gyerekük született, és a sors minden viharán keresztül hűségesen összetartottak. Az esküvő után Henci anyjának Kisstáció utcai, nagy lakásában rendezkedtek be. Henci akkor védkötelezettségének tett eleget, katonai szolgálatra volt behíva. Egy hadosztály Gazdasági Hivatalába („G.H.”, az ott szolgálókat köznyelven „gé- hás”-oknak hívták és a hozzátartozó alakulatok ellátása anyaggal, lőszerrel és élelemmel volt a feladata) osztották be és a szolgálati idő letelte után mint tartalékos tisztet bo- csájtották el, zászlósi rangban. Ezután Henci ismét az anyja gyárában dolgozott, ahol a műszaki berendezések felügyelete és karbantartása, valamint a termelési folyamatok irányítása volt a feladata.

251