Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

gyerek meglátogatta egyszer nagybátyját budapesti irodájában, Mátyás titkárnője egy nagy terembe vezette, ahol főnöke egyedül ült. Amikor felkelt íróasztalától, Dodó nagy meglepetéssel Mátyás lábán csizmát látott, amilyent a magyarországi parasztok szoktak hordani. Ez fölötte furcsa viselet volt egy bankigazgatónál, aki egy fővárosi bankpalotában székelt.

Egy másik paraszti vonása is volt. Mátyásföldi házában tyúkokat tenyésztett. Anyám elbeszélése szerint villája kertjében tágas tyúkólat építtetett, 20-30 tojóstyúk számára. Minden tyúknak külön számozott ketrece volt, ahová tojásait lerakta. Mátyás minden reggel maga ment kiszedni a tojásokat, melyeknek súlyát egyenként egy precíiós mérlegen megmérte és az adatokat egy nagy könyvbe beírta. így mindegyik tyúkról mindenkor meg lehetett állapítani, hogy milyen a tojóteljesítménye. Kommerciális ambíciói Mátyásnak tudtommal nem voltak a tyúktenyészettel, valószínűleg pusztán passzióból foglalkozott vele. Egy további furcsasága volt a feleségével, Poldika nagyné- némmel szemben tanúsított magatartása. Általában „hen”-nek szólította, ami nem a nevének német kicsinyítő formáját jelentette (Leopoldin-„chen”), hanem saját kijelentése szerint az angol „hen” szóból származott, mely magyarul tyúkot jelent. Anyámnak érthető módon nem tetszett Mátyás e lekicsinylő, sőt Poldikára nézve sértő megszólítás, de mivel Poldika eltűrte, anyám sem tehetett semmit ellene. Anyámat felháborította azonban, hogy Mátyás, aki kérkedett ateizmusával, Poldikát gyakran felszólította, hogy „Uradat, Istenedet imádd!”. Ezt Mátyás sajátmagára értette, amit anyám, vallásos lévén, nagy ízléstelenségnek tartott.

Mátyás tehát furcsa, különös ember volt, de rigolyái mellett voltak pozitív tulajdonságai is. Például mind Markovich Dodó, mind öccse Aladár, iskoláskorukban rokonszenvesnek találták Mátyás bácsi szokását, hogy amikor találkoztak, számtanfeladatot adott fel nekik, melyet fejből kellett megválaszolniuk (pl. „mennyi 13 x 24”). Ha sikeresen feleltek, ami gyakori volt, mivel jó tanuló volt mind a kettő, akkor Mátyás bácsitól egy szép ezüst ötpengős pénzérmét kaptak.

További pozitív vonásnak ismerte el a rokonság Mátyás érdeklődését a klasszikus zene iránt. Nagy hanglemezgyűjteménye volt, elsősorban operaáriákból (pl. Enrico Carusonak, a híres olasz tenornak minden lemezét megszerezte), de a nagy klasszikus zeneszerzők szimfonikus műveiből is. Mátyásnak ezt a tulajdonságát anyám is méltányolta, aki vele szemben, különcködő magatartása folytán, inkább tartózkodóan viselkedett. Most elhagyjuk Schäffler Mátyás nagybátyámat, valamint családját, és a további rokonok felé fordulunk.

Szomorú esemény következett be 1936-ban, apám unokatestvére, Thorma Mihály meghalt 38 éves korában. A már korábban megállapított szívbillentyű-elégtelenség okozta a korai halált. Felesége, Thorma Erzsébet, akkor hatéves kislányával, Juditkával, visszaköltözött szüleihez, a Barna családhoz, újpesti házukba. Ott négy lánytestvére élt Erzsébetnek (amellett három fiútestvére is volt, akik már elköltöztek szüleik otthonából). Ok nem mentek férjhez — bár, mint Judit unokatestvérem később elmondta, mindannyian nagyon szépek voltak. Ebben a környezetben nevelkedett a kis Judit. A

245